fórum csoport
sport




 
sport
sport
sport
sport

topic

Furcsaságok ...


rossi46rossi
Ne kelljen már minden egyes névhez külön topicot nyitni.

Széles Sándorról mindenki, mindenhol tudta, h "szenvedélybeteg" ...
Gyurta Dani kedvéért (?!) elnézték ezt neki ..., sokáig elnézték.
Gyurta és Széles között vmi megtört, ezért az edző szépen lecsúszott Daniról, állítólag neki már nem volt köze az úszó riói (le) szerepléséhez ...
Az olimpia után néhány köbméter s.art dobáltak egymásra ..., prognosztizálható volt a végleges kenyértörés.
Pár hete meg is történt.
Ez egy dolog.
Most viszont azt olvasom az NSO-n, h az UTE nem tart igényt Széles munkájára.
Addig még érthető is lenne a dolog, h "Sanyikám alkesz vagy, nem köllesz ..." ...
A reklámból ismert szlogennel élve:de miééé?
Mi lesz most Szélessel? A munkáját veszítette el ..., hogyan tovább?
Illetve mettől, meddig tart egy edző "becsülete", és egy egyesület milyen elvek alapján alkalmazza az adott szakembert?

Nemrég írtam Rozsnyóinéról, aki egyetlen versenyzőt készít fel jelenleg ...
És ha az se lenne neki?
Pedig voltak idők amikor vele kezdődött az élet a hazai kajak-kenu sportban ...

Ok., nem mindenki Kemény Dénes ..., de akkor is.


Inditotta: rossi46rossi, 2016. november 06 19:39, vasárnap Válasz a hozzászólásra
Vissza a fórumokhoz
1/3 oldal Hozzászólások:
[előző]sport[1]sport[2]sport[3]sportsport[következő]
rossi46rossisport2018 január. 15, hétfő 09:43 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Azért az szép, h az alábbi még itt viríthat!!! Mindent elárul a szerzőjéről, és főleg a kényes ízlésű moderátorról!!!
sport
_mazsomsport2016 december. 29, csütörtök 10:38 Válasz a hozzászólásra
sport

_mazsom
Lábas, Fazék, üst és köcsög.
sport
rossi46rossisport2016 december. 29, csütörtök 10:21 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
A hozzászólás nem jeleníthető meg (moderált).
sport
_mazsomsport2016 december. 29, csütörtök 10:04 Válasz a hozzászólásra
sport

_mazsom
Ennek itt a helye!

"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
sport
Feltartott_Ujjsport2016 december. 28, szerda 16:40 Válasz a hozzászólásra
sport

Feltartott_Ujj
Egy ilyen tökfölösleges, szörnyen beteg topikban ez is simán elfér. Ha te mérgezheted az egész fórumot, akkor az árnyékszékedben is simán elfér egy ilyen hülyeség.

Persze ezt sem érted, szegénykém...
sport
rossi46rossisport2016 december. 28, szerda 14:03 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Őszinte kíváncsisággal várok egy kis magázódó kioktatást a mi független, a mi rendkívül bölcs moderátorunktól!
Mint, ahogy azt is, h mazsollamazsihiszmazsom alábbi suttyósága is moderálatlan marad!
Jajaja, AZÉRT, MERT!
sport
_mazsomsport2016 december. 28, szerda 11:59 Válasz a hozzászólásra
sport

_mazsom
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
Anikó is nagyon örülhet magában, hogy nem kell már sokáig a ide járnia, mert bizony be kell látni, hogy nem volt ez olyan egyszerű dolog, mint gondolta és itt leginkább az élő adásokra gondolok. Megtudjuk, hogy Pámped Gábó érkezik Somához, ami biztos egy intellektuális csemege lesz, így annyira sajnálom, hogy én erről már nem közvetíthetek… Amúgy meg lehet kiderül benne napjaink legégetőbb kérdése, miszerint: ezek a mai fiatalok miért nem gyúrnak lábra? Közben lehet szavazni, hogy ki érkezzen Dávidhoz. A húga, a barátja, vagy Katus Attila.


2_18.jpg

A tegnapi focimeccs győztese nem meglepő módon Vivien lett, így kapott a fejére egy nyolc számmal nagyobb koronát, aminek természetesen nagyon örül. Amíg megkoronázzák a szőkét, addig a vesztes csapatnak a sufniban kell aludnia. Ennek egyedül Krisztián örül, és valami megmagyarázhatatlan sittes nosztalgia uralkodott el rajta. Dávid már annyira nem örült a dolognak, ezt nyomatékosítva beengedte buksit a sufniba. Gina is szeretne egy ágyban aludni a csapatával, aminek Soma nem örül annyira, de majd megbánja még 40 évesen. Mindenesetre megkoronázzák ezt az idétlen libát, aki Niels Armstrongtól próbál idézni, és én már alig vártam, hogy kimondja a „What a wonderful world” mondatot. De a legnagyobb meglepetésre majdnem eltalálta az idézetet, de legalábbis tudja kitől idéz. Aztán még azt is szeretné, ha a magyar válogatott felkeresné őt. Hogy milyen célból, azt hál’ istennek jótékony homály fedi. A sufniban beindul a kóstolgatás. Attis a kiszemelt köcsög, Dávid meg adja alá a lovat, hogy egyszeri buzulás az nem számít, de istenfélő barátunk nem adja be a seggét derekát.

3_20.jpg

Reggeli ébredés után megkezdődnek az esélylatolgatások és a csomagolás. Attis, akiről hamar kiderült itt a villalét alatt, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, most éppen azt koreografálta meg, hogy fog bemenni a párbajra. Leszegett fejjel, ritmusra, és csak a végén emeli fel a fejét, mert az kibaszott vagány. Édes faszom, mi ez az óvoda? De komolyan, tényleg erről beszélget két felnőtt ember? Ilyenkor egy másodpercig sem sajnálom, hogy közeledünk a végéhez. Míg Gina csomagol, Soma azon parázik, hogy Vivien folyamatosan rámászik, pedig neki ott van kint Lakatos! Hát arra azért ne vegyél mérget. Attis is elbúcsúzik a maga bárgyú módján és megbeszélik, hogy mindenképpen visszatér az ecsetfejű.

4_18.jpg

A szünet után megtudhatjuk, hogy mit tanultak a villalakók az ittlétük alatt. Soma, szerint minden percet meg kell ragadni, mert nem tudhatod meddig tart. De szép gondolat... next. Dávid, Attis barátságát emlegeti és fordítva is. De a legnagyobb élménye az, amikor a kondigépeket hoztak a villában. Fasza… ennek is lejött a lényeg. Krisztián csak azt bánja, hogy hazudott a csajáról, viszont örül, hogy még egy szülinapját zárt helyen töltötte. Ja meg Mirci! Gina naggyonaggyonnaggyon jól érezte magát, de volt, hogy nem. Ezzel a bölcs gondolattal ugrunk Vivienre, aki a koronával a fején megint függönynek képzeli magát, miközben csak egy felmosó. Mindenesetre annak örül legjobban, hogy nem küldték el a kurva anyjába, az idióta viselkedése miatt. És mindenre büszke, még arra is, amire nem. A nosztalgiázás után valami verset kellett írni a csatába indulóknak. Hát ez Somáéknak láthatóan nem nagyon ment, mert a Gina szóra nem jött össze semmilyen rím. Pedig kapásból lett volna mondjuk az ima, balerina, lavina. Nekik leginkább a csak a liba, bika, meg a fika jutott az eszükbe. Lelkük rajta. Dávidnak ez valamivel jobban ment, Krisz meg azzal segített, hogy nem segített. Végül előadták a címzetteknek a szerzeményeket, aminek mindketten nagyon örültek. Gina verséből külön kiemelnék egy részletet:


„Gina, Gina, Gina, gyere vissza te Pina!„

Ezen a címzett annyira meghatódott, hogy elkérte a kéziratot. Gondolom, majd bekeretezi otthon.

5_19.jpg

Nézzük mi történt a párbaj után. Dávid egy poroltóval várta a Attist, én meg nem igazán értettem, hogy le akarta ütni vele, vagy csak simán pofán fújja 6 kiló porral, a barátsága jeléül? Végül Gina sasszézik be, szóval a poroltón marad a plomba, Vivék meg hangosan vinnyognak. Van nagy öröm, főleg, mikor Gina elújságolja, hogy ott volt Zsóti is, aki nagyon jó nézett ki, meg volt rajta egy pulcsi is. Az fontos! Dávidot kicsit megtörte a dolog, de semmi komoly, szóval jöhetett a bulika. A párbaj győztes mellett, a 100. napot is ünneplik a lakók, így megpróbálnak nem szülőzni. Somának „felfogni is hihetetlen”, hogy már ennyi ideje itt basszák a rezet. Ennek örömére felengednek pár lufit, illetve korrekten beszórakoznak. A végére még Gina és Krisz kicsit összekapnak Mircikén, de higgadtak tudnak maradni, szóval nincs dráma.

6_18.jpg

Anikó bekapcsol a villába, és okosabbnál okosabb kérdéseket tesz fel a lakóknak. „Gina, örültél, hogy te mehettél vissza?” Bazzmeg kedves Anikó… inkább ne beszélgess saját kútfőből ok? Megnézünk egy halom régi konfliktust, majd jönnek a volt lakók és nyilatkoznak, hogy ki, kit támogat a végső megmérettetésen. Viki Dávidra voksol, Zsófi Vivire, Zseráldinnyó Somának adná a lét, Mirci persze Kriszre, a fura csávó, aki feladta is Kriszre szavaz, Dina, Tivadar, Lakatos szintén Somára, Zsóti persze Vivire, mert akkor mennek Thaiföldre… és végül Attis nyilván Dávidnak drukkol.

Kiválasztás

Soma kezdi és Krisztiánra teszi. Erre jön Krisz, ő meg Somára, majd megesküszik az anyja életére, hogy 26 éves fejjel akkora gyerekei vannak kint, mint Soma…
Következő Dávid, aki Vivire pattintja a korongot, majd érkezik Vivi, aki persze visszadobja a labdát, megy a jel Dávidra.
Az utolsó Gina, aki eldönti a kérdést és Dávidra teszi a jelét, így azt hiszem borítékolható egy Dávid-Vivien párbaj.

Ezzel én erre az évre el is köszönök tőletek! További jó kommentelést, és élvezzétek egymás társaságát még egy hétig.
sport
_mazsomsport2016 december. 28, szerda 11:57 Válasz a hozzászólásra
sport

_mazsom
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…

Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
Milán épp udvarol Erikának a Fittlaborban, mikor belép Ottó, és Erika csapot-Milánt ott hagyva odarohan kedveséhez. Milán türelmesen vár, majd utal rá, hogy ha végigszaglászták a szerelmesek egymás fenekét, akár adhatna is neki Erika egy tagságit. A lány így tesz, majd Ottó után néz epekedve: ,,hogy lehet valaki ennyire édes?!” – Ezt én sem értem – feleli szemforgatva Milán. Amint Ottó és Erika mindketten ráérnek, Ottó felvezetné, hogy visszajött Liza, és hamár nyitott kapcsolatban vannak, igazából neki is beleférne még egy csaj, csakhogy Erika megelőzi: míg Ottó távol volt rájött, hogy neki csak Ottó kell, senki más. Na, ez cumi.

bk_december15_1_1.png


Mivel Novákék jót akarnak Stellának, áthívják kajálni az ex-piás nagynénit. Pontosabban ex-piásnak hitt, hiszen Bözsi rajtakapja a számára ismeretlen nőt, amint elkeseredetten issza a kisüveges töményet. Kertészné elzavarja a nagynénit, aki sírdogálva vonszolja el magát, hisz mindenki őt bántja, pedig ő tényleg jót akar a kislánynak. Részegen biztos igazat mond. Áthívják Novákék vacsorázni, s ez kellemesen telne, ha le nem verné a nagynéni a táskáját, és ki nem potyognának belőle a kis üres üvegek. Gizi kipenderíti a nőt úgy, hogy a lába sem éri a földet.

bk_december15_2_1.png

Bözsi el van keseredve, hogy sosem fognak eljutni Indiába, úgyhogy Vili meglepi. Amint megszabadul Bözsitől, aki végre elmegy a kiskertbe kapirgálni, előre megbeszélve érkezik Irma, Alíz, és Krisztián, és Indiává változtatják a lakást, indiai lakosokká pedig magukat. Hát, ha csak az utazási költség az akadály, elég az angliai Birminghambe jönni, itt is tele van indiaiakkal minden… Bözsi mindenesetre örül, ruhát is kap, indiai ételt is, amit Irma rendelt, úgyhogy együtt fogyasztják el a különös kajákat, társaságban.

bk_december15_3.png

Attila lakást takarít, ugyanis nemsokára érkezik Szilvia randizni. Hamár, megkéri Mikit, hogy hagyja el a kérót egy éjszakára. Mikinek nem fűlik hozzá a foga, hogy kitegyék a saját lakásából, de csak belemegy, mert öccse előrevetíti, hogy ha legközelebb rátalál egy házban egy székhez kötve, még a végén ott hagyja. Miki átmegy hát Julihoz időt tölteni. Na, Atikám ezt jól megcsináltad, a feleséged karjaiba zavarod a bátyádat. Juli nem bánja, hogy nő van Attilával, legalább egyikük boldog. Hát igen, csak az nem Attila. Megérkezik az ő Szilviája, házi almás pitével, de a felkínált bort már nem fogadja el, inkább vizet kér. Még a végén kiderül, hogy ő is terhes, úgyhogy Attila egy újabb alom pótapja lesz. Attila rendelne kaját, de Szilvia inkább főz, és el is mosogat utána. Tiszta Juli. Vacsora után pici csókot enged csak Attilának, aztán eltolja, mert várják a gyerekek. Peti közben elszórakoztatja Mikit, elmeséli neki a csónaklopásos sztorit, s Miki jókat nevet rajta. Julinak tetszik, ahogy elvannak, kapnak is egy sört.

bk_december15_4_1.png

Milán nagyon rá van állva Lizára, a kedvéért még az Üvöltő szeleket is elolvassa, bár nem tetszik neki. Liza is átrágja magát azon a könyvön, amit Milán ajánl, de az sem jött be, de majd megtárgyalhatnák a miérteket – javasolja. Milán moziba hívja ezen felbuzdulva, de az már sok lenne Lizának, hisz csak barátkozni akar, semmi félreértés. Milán lazán veszi, persze, nem gáz. Liza jól tette, hogy visszautasította a fiút, ugyanis nem kell sokat várnia, hogy Ottóval találkozzon, és a fiú megcsókolja. Hiába volt laza Milán, mikor meglátja a jelentet, nem repes az örömtől.

bk_december15_5.png

Most Stella narrál, ez új! Házi feladatot ír, amiben megemlíti, hogy milyen jó ez a ház, ahol mindenki ismeri a másikat (Kertészék örömködnek közben indiai módra), ha egyedül érezzük magunkat, az sem tart sokáig (Attilát majd Mikit mutatják, aki jól elröhögcsél Petivel), továbbá hogy itt mindig megölel valaki, ha arra van szükséged – itt mutatják Ottót és Lizát. Hát, nem csak ölelkeztek, de hát most Istenem, gyerek még…
sport
rossi46rossisport2016 december. 28, szerda 11:50 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
"Kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről"

2016. december 28. - 11:21
BELFÖLD
0 komment
A Quaestor egykori elnök-vezérigazgatója, a Quaestor-ügy első rendű vádlottja. Keller-Alánt Ákos interjúja a magyarnaracs.hu-n.

Az elnök-vezérigazgató és a leendő külügyminiszter 2013-ban: a régi szép idők - Fotó: Miniszterelnökség / MTI
Az ő története következik.
Az ügyészség szerint 210 milliárd forint tűnt el, és csak Tarsolyt 753 rendbeli, bűnszervezetben elkövetett csalással és sikkasztással vádolják. A vád szerint a Quaestor fiktív kötvényeket bocsátott ki, és Tarsoly a cég házipénztárát is dézsmálta. A bíróság előtt azonban Tarsoly Csaba ártatlannak vallotta magát, és arra is utalt, hogy koncepciós per áldozata. A Fővárosi Főügyészség eleinte nem engedélyezte, hogy nyilatkozzon a Narancsnak. Lapunknak bírósághoz kellett fordulnia azért, hogy Tarsoly – letartóztatása óta először – beszélhessen a nyilvánossághoz. Elmondja, mi történt a Buda-Cash csődje után, illetve a Quaestor felfüggesztése előtti és utáni napokban. Hátbatámadás, be nem váltott ígéretek a „megfelelő helyekről”, kettős mércével dolgozó felügyelet. Úgy véli, a Quaestor megmaradt vagyonát széthordják bizonyos körök; a háttérben még Ghaith Pharaon is feltűnik.
*
Magyar Narancs: 2015 decemberében lezárult a Quaestor ügyében indult nyomozás, azóta a vádemelés is megtörtént. A bírósági tárgyaláson ön ártatlannak vallja magát, koncepciós perről és arról beszélt, hogy nem az áll a bíróság előtt, aki tönkretette a Quaestort. Ki a valódi felelős?
Tarsoly Csaba: Nem szeretnék elébe menni a bírósági vallomásomnak, mert azt nem tartom etikusnak, ezért most nem fogok neveket mondani. Ahogy azt sem tartom etikusnak, hogy egy nyomozati anyag megjelenik a sajtóban a tárgyalás bizonyos szakaszai előtt. Én ilyen játszmában nem leszek partner. Ahogy fel tudok készülni a tárgyalásokra, úgy fogok vallomást tenni. 2015 de­cem­berében zárult le a nyomozás, én idén augusztus 29-én kaptam meg a nyomozati anyagot. A Fővárosi Főügyészség olyan CD-n adta oda ezt az anyagot, amelyről nem nyithatók meg a fájlok. A bíróságtól kapott 4 terabájtnyi anyag teljes átnézése 52 évet venne igénybe a bíróság által kirendelt szakértő szerint – én pont 52 éves vagyok most. Ezt az anyagot lehetetlen feldolgozni, ráadásul tele van olyan fájlokkal, melyek nem tartoznak az ügyhöz, például az én vagy a kollégáim személyes fotói is megtalálhatók a bizonyítékok között.
„Teljesítettük, amit kértek”

MN: A pénzpiaci felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank 2015. március 9-én felfüggesztette az ön tulajdonában lévő Quaestor Értékpapír Zrt. engedélyét, alig két héttel a Buda-Cash bedőlése után. Ön hogyan emlékszik vissza ezekre a napokra?
TCS: 2015. február 24-én éppen úton voltam, így a rádióból értesültem arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház (BC) működési engedélyét. Rögtön felhívtam Pintér Zoltánt, a BC tulajdonosát, hiszen egy piacon dolgozunk, és az esetleges pánik senkinek sem jó. Mivel a Quaestor cégcsoportnak ekkor 10–20 milliárd forint közötti szabad likviditása volt, felajánlottam a segítségemet Pintér úrnak, aki azt válaszolta, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Ezek után egyből bementem az irodámba, mivel azonban a Quaestor-csoportnak nem volt lejáró kötelezettsége ebben az időszakban, nyugodtak voltunk. A kollégáimmal minden­esetre elkezdtünk fölkészülni a BC bedőlése után várható pénzkivételi hullámra. Bizonyos papír­jainkat értékesítettük, hogy ki tudjuk fizetni azokat az ügyfeleket, akik a következő napokban ki akarták venni a pénzüket. Az első három nap valóban ügyfélrohammal szembesültünk. Azt a kollégáim tudják megmondani, hogy ha valaki behozta ekkor a kötvényét, akkor azt hogyan vettük meg aznap vagy pár nappal később. A technikai részleteket nem tudom, mert én nem voltam benne az operatív ügyekben. Március 5. környékén viszont már majdnem pluszban voltunk, az embe­rek elkezdték visszahozni a pénzüket. Ez egy csütörtöki nap volt, mi már hátradőltünk, én meg készültem az FTC–Győri ETO mérkőzésre – mint utóbb kiderült, az volt az utolsó meccs, amit élőben láttam.
Aznap este volt egy találkozóm az MNB-ben Windisch Lászlóval, a jegybank alelnökével és Végh Richárd úrral, aki akkoriban az MNB felügyeleti igazgatója volt. Erre a találkozóra azért került sor, mert a Hungária Értékpapírnál szabálytalanságokat talált a felügyelet, és közölték velem, hogy a Hungária engedélyét fel fogják függeszteni. Windisch és Végh urak arról kérdeztek, hogy mit hogyan csináljanak, és hogy mindez milyen hatással lesz a Quaestor-csoportra, hiszen a kötvényeinket a BC bedőlése óta folyamatosan vettük vissza. Miután konzultáltam a kollégáimmal, felajánlottam, hogy ha valóban csupán 700 millió forintos a hiány a Hungáriánál, akkor a Quaestor-csoport ennyivel beszáll a brókercégbe. Ezzel el lehetett volna kerülni a piaci pánikot, a Hungária, majd a Quaestor ügyfeleinek megkárosodását is. Ráadásul ekkor mint­egy hétmilliárd forint szabad likviditása volt a Quaestornak. A Hungária megvásárlására tett ajánlatomat viszont elutasították, mondván, „már eldördült a startpisztoly”.
MN: Aznap este az MNB valóban felfüggesztette a Hungária engedélyét, erről március 6-án, péntek reggel adtak ki egy közleményt.
TCS: És ezen a pénteken mondta Orbán Viktor miniszterelnök úr szokásos reggeli rádióinterjújában a BC és a Hungária kapcsán, hogy ő sem érti, „hogy miért nem kattant a bilincs”, illetve, hogy „ki kell takarítani az istállót, mert ha egy cégnél ilyen történt, akkor biztosan máshol is folytak ilyen dolgok”. Ha Nyugat-Európában enged meg magának egy politikus ilyen szavakat, másnap már nem politikus, de nálunk ez elhangzott, és már aznap megrohamoztak minket az ügyfelek, és elkezdődött a kötvényeladási igények beadása. Fontos kiemelni, hogy nem volt kötvénylejárat. A Quaestor kötvényeire másodlagos forgalmazást tettünk lehetővé az ügyfeleknek, azaz előre meghatározott árfolyamon bármikor el lehetett adni a kötvényeket. Péntek délután viszont már olyan mértékű volt a kötvényeladási szándék, hogy megtiltottam a Quaestor Értékpapír (QÉP) vezetőjének, hogy mi saját kockázatra visszavásároljunk kötvényeket, a kifizetésekre napi 100 millió forintos limitet határoztam meg. Arra számítottam ugyanis, hogy a roham a korábbihoz hasonlóan 2-3 hét alatt kifut: mivel a Quaestor-csoportnak úgy hétmilliárd forint likviditása volt még ekkor, ez bőven elegendő lett volna több hónapra is. Ha én lopni akartam volna, akkor legkésőbb hétfőn elutalhattam volna ezt a több milliárd forintot valamelyik offshore cégem számlájára, és külföldre mentem volna a családommal együtt. Nekem viszont a Quaestor volt a legfontosabb. Ezt a céget 26 évesen, főiskolai tanársegédként alapítottam. Egy élet munkája van benne, és bíztam abban, hogy meg tudjuk menteni.
MN: Voltak olyan hírek, hogy ezek után, a március 7–8-i hétvégén irat- és adatmegsemmisítések zajlottak a Quaestor irodáiban.
TCS: Senkinek nem adtam utasítást arra, hogy iratokat vagy adatokat semmisítsen meg. Olvastam azonban olyan vallomásokat, amelyekben egyesek arról vallottak, hogy saját kútfőből iratmegsemmisítésbe kezdtek, olvastam olyan iratmegsemmisítőről is, aki szintén nem ül a vádlottak padján.
Én viszont ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna, miként lehet akár egy fillért is kilopni a cégből, megpróbáltam megmenteni a Quaestort. Szombat délelőtt kértem egy bizonyos segítséget, és kaptam egy ígéretet a megfelelő helyről: amennyiben hétfőn bemegyek Windisch alelnök úrhoz és elmondok neki őszintén mindent, valamint bizonyos dolgoknak eleget teszünk, akkor az ügyfelek érdekében segíteni fognak, és a Quaestor-csoport megmarad.
MN: Mik voltak ezek a bizonyos dolgok?
TCS: Ezt majd a bíróságon fogom elmondani, az a lényeg, hogy mi eleget tettünk mindennek. Az ígéret elhangzása után nekikezdtünk a reorganizációs mentőcsomag összeállításának, leírtuk, hogy szerintünk miként lehetne megmenteni a Quaestor-csoportot. A 2008-as válság után a világ vezető gazdaságai hatalmas állami pénzekkel mentették ki a bankokat, lehet, hogy a Quaestor-csoportba is be lehetett volna rakni ideiglenesen pénzt. Írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak, hogy én vagyok a felelős a Quaestor-csoportnál kialakult helyzetért, és arra kértem, segítsen, hogy ennek a helyzetnek ne azok az ügyfelek lássák a kárát, akik több mint 20 éve hozzájárulnak ennek a magyar cégnek a sikeréhez. Azt kértük, hogy emeljék fel a Quaestor-csoport alaptőkéjét 200 milliárd forint értékben. Ezért a cégcsoport állampapírt vásárolt volna, akár 20 éves futamidejűt: az ügyfelek megkapták volna ezt az állampapírt, így legfeljebb némi kamatveszteség érte volna őket. A Quaestor-csoport pedig megtarthatta volna vagyontárgyait, így a cég is megmenekült volna. A B terv pedig az volt, hogy a 7 milliárdnyi likviditásból 6 milliárdot befagyasztunk. Ennyiből ugyanis ki tudtuk volna váltani a Duna City MFB-hitelét, és akkor rögtön lett volna egy 300 milliárd forint jövőértékű, tehermentes projektje a cégcsoportnak: ebből pedig bőven ki lehetett volna fizetni minden mást.
„Hozott egy embert, Orgován Bélát”

MN: Így érkeztünk el március 9-e, hétfőhöz.
TCS: A miniszterelnöki levelet hétfőn elküldtük, majd kaptam egy visszajelzést Nagy János kabinetfőnök úrtól, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter foglalkozik az üggyel, majd Varga úr írt, hogy Orbán Gábor államtitkárnál van a Quaestor ügye.
Közben én a Windisch Lászlóval történő találkozóra is készültem, mert az MNB alelnökéhez hétfő késő délutánra kaptam egy időpontot, ezért nem is voltam bent az irodámban. Miközben délelőtt a hétvégi megbeszélés alapján mentek a dolgok a maguk útja és módja szerint, kaptam egy telefont a kollégáimtól, miszerint fél tizenkettőkor megjelent a felügyelet a Quaestornál egy értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatra. Ilyenkor azt nézik meg, hogy az ügyfeleknek megvan-e a pénzük és az értékpapírjaik. Megvoltak egyébként, hiánytalanul.
MN: Mikor kiérkezett a felügyelet, akkor a nyomozati anyag szerint egyből felhívta Végh Richárdot, akitől számon kérte, hogy miért érkeztek ki ellenőrizni. Szokás felhívni a felügyeleti igazgatót egy ellenőrzés kezdetén?
TCS: Sose tagadtam, hogy felhívtam Végh Richárdot és megkérdeztem, hogy mi ez a vizsgálat. Este hatra volt egy időpontom Windisch Lászlóhoz, hogy végigbeszéljük a kialakult helyzetet, a Quaestor-csoport közben teljesítette vállalását, ehhez képest, mint derült égből a villámcsapás, délelőtt megjelenik az MNB egy vizsgálatra. Ön nem telefonált volna? Rögtön hívtam Windisch urat is, hogy korábban szeretnék bemenni. Így az este helyett már délután találkoztunk a felügyeletnél az alelnök úrral, de ő nagyon határozatlan volt. Miután konzultáltam az ügyvédemmel, visszamentünk és elmondtam neki ezt a túlbocsátási dolgot. Ami amúgy valójában nem is kötvénytúlbocsátás volt, hanem csupán jelentési kötelezettség elmulasztása, mert az engedély megvolt a kötvények kibocsátására. Ezek után Windisch úr megkérdezte, „hogy akkor ezt most mindenképp le akarjuk jegyzőkönyvezni? Nem jön vissza holnap?” Ez nem szokványos hozzáállás, főleg nem az államigazgatásban, hogy csak másnap akarjanak lepapírozni valamit. Én ragaszkodtam a jegyzőkönyv felvételéhez, ami azonban meglehetősen szűkszavúra sikerült, talán kétoldalnyi sincs.
MN: Ön szerint mi magyarázza Windisch László magatartását és a jegyzőkönyv szűkszavúságát?
TCS: Nem tudom, ezt Windisch úrtól kell megkérdezni.
MN: Utóbb kiderült, több százan vették ki a pénzüket a Quaestortól az utolsó pillanatban. Ön szólt valakinek, hogy baj lesz?
TCS: A nagynénémnek kétmillió forintja, az egyik legjobb barátomnak 40 millió forintja, az unokabátyámnak 300 millió forintja ragadt bent. Gondolja, hogy nekik nem szóltam volna, hogy menekítsék a pénzüket? Én bíztam a megoldásban, mert nem volt hiányunk, minden ügyfélnek megvolt minden pénze. Egy 20 milliárdos Quaestor Financial Hrurira (QFH, a Quaestor-kötvények kibocsátó cége – K. A. Á.) kötvénylejárat lett volna a hónap végén, de a korábbi tapasztalataink szerint ilyenkor mindössze 10-15 százalékát vitték el a pénznek. Azt a pár milliárdot pedig gond nélkül ki tudtuk volna fizetni.
MN: A Külgazdasági és Külügy­minisztérium alá tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház is az utolsó pillanatban vett ki 3,8 milliárdnyi állampapírt a Quaestorból, erre mi a magyarázat?
TCS: Erről nem szeretnék beszélni, amíg a bíróságon nem tisztáztuk, hogy ez miként történt.
MN: Négy magánszemély százmillió forint feletti összeget mentett ki ekkor. Mégis volt egy pár ember, aki megvilágosodott és az utolsó pillanatban kivette a pénzét?
TCS: Ezt azoktól kérdezze meg, akinek jogosultsága volt a brókerprogramban fölvenni megbízásokat, én nem adtam erre utasítást senkinek. Ön kérdezett az iratmegsemmisítésekről. Meg kell nézni, hogy bizonyos igazság bajnokai miket követtek el és milyen pénzeket vettek fel ezen a március 9-én és az előző napokon – az én engedélyem nélkül.
MN: Március 9. után ön még három hétig szabadlábon volt. Lehetett-e ebben szerepe az ön titkárának, Mikuska Zoltánnak is, aki Polt Péter legfőbb ügyész vőjelöltje?
TCS: Én már több mint 600 napja vagyok előzetes letartóztatásban, ön szerint a három hét és a 600 nap milyen arányban áll egymással? Sokan szerették volna, ha én ez alatt a három hét alatt elmegyek ebből az országból, mert akkor még több mocskot lehetne rám kenni. De én nem menekültem, mert nincs mit takargatnom. Mikuska Zoltán családi ügyeihez pedig nincs közöm, ő nem kérte meg tőlem Polt Péter lányának a kezét.
MN: Mikuska Zoltán az ön egyik közeli munkatársa volt, de még csak ki sem hallgatták a nyomozás során. Ön szerint ez nem furcsa?
TCS: Mikuska Zoltán beosztása valóban személyi titkár volt, de ő kizárólag a sportszakmai ügyekkel foglalkozott. Döntően a Győri ETO-val kapcsolatos ügyeimet vitte, és segített a Magyar Labdarúgó Ligával kapcsolatos tennivalókban. Mikuskának semmi köze nem volt a Quaestor-csoport menedzseléséhez, így természetes, hogy az ügyészség vele nem foglalkozott. Sem rálátása, sem képesítése nem volt ahhoz, hogy belefolyjon a Quaestor ügyeibe, hiszen ő jogász, aki az államigazgatásból érkezett.
MN: Ebben a március 9. utáni három hétben azért történtek érdekes dolgok a cégnél. Például a megfelelő képesítéssel nem rendelkező, büntetett előéletű Orgován Béla lett a Quaestor központi cégének a vezérigazgatója. Kicsoda Orgován Béla, és miért lett ő a vezérigazgató?
TCS: Mikor kiderült, hogy nem fogjuk tudni tartani magunkat, a Quaestor-csoportnál elkezdtünk készülni a csődvédelemre. Szükség volt egy reorganizációs ta­nács­adóra, aki elmondta, hogy olyan döntéseket kell majd meghozni, melyeket én már nem fogok tudni végigvinni, hiszen valószínűleg letartóztatnak. Ő hozott egy embert, Orgován Bélát, akit kineveztem a cég élére. Abban valóban hibáztam, hogy nem néztem utána, hogy ki ez az ember, de amikor két nap elteltével megtudtam, hogy kicsoda, rögtön leváltottam őt. Sőt, Orgován Béla a kinevezésével egy időben aláírt egy olyan papírt is, amellyel felhatalmazott engem, hogy a cég ügyeiben eljárjak. Pont ezért nem fogadta be először a cégbíróság a QFH csődbejelentését, mert én írtam alá a kérelmet, a felhatalmazás pedig elkavarodott. De ha én valóban elloptam valamit, ahogy azt az ügyészség állítja, akkor átiratom az egészet egy másik emberre? Ennyit Orgován Béláról. Eltűnt két nap után, semmi szerepe nem volt.
MN: Különböző pénzmozgások is történtek a cégnél ebben az időben. Március 16-án tőkét emeltek a cégcsoport központi cégében, a Quaestor Pénzügyi Tanács­adóban (QPT), a társaság új tulajdonosa pedig a mindössze 10 millió forintos alaptőkével rendelkező QFH lett. Ezekre a lépésekre miért volt szükség?
TCS: Ezek a lépések a cégcsoport és így az ügyfelek védelmét szolgálták volna. Arra számítottunk, hogy ha a QFH kötvényköveteléseit részvényesítjük, akkor nem számolják fel a Quaestor-csoportot. Elkezdődik a QFH fölszámolása, és akinek követelése van a QFH-val szemben, az részvényt kap: így a QPT továbbra is tud működni. Ugyanígy részvényesítettük volna a QÉP kölcsöneit is, ezzel a QPT teljesen érintetlen maradt volna a maga vagyonával. Sokaknak lett volna QPT-részvényük, mellyel akár tőzsdére is lehetett volna menni.
„Az a T2-es számla”

MN: 2015. március 29-én önt végül előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta már meg is történt a vádemelés. Eszerint eltűnt 210 milliárd forint, a vád többek közt 77 milliárd forintos csalásról és fiktív kötvénykibocsátásról szól. A nyomozati anyagban részletesen le van írva az is, hogyan tüntették el az ügyfélvagyont egy bizonyos T2-es számlán keresztül.
TCS: Azzal kezdeném, hogy a Quaestor-csoportot 1997–1998-ban külső erők majdnem teljesen tönkretették, és bizonyos embe­rek­nek már ekkor nagyon fontos szerepe lesz a cégcsoport életé­ben. (Az orosz válság nyomán elszenvedett veszteségek után a Quaestor a Bakonyi és a Pécsi Erőmű megvásárlásával próbált előremenekülni, ám az üzlet végül többmilliárdos veszteséggel zárult – K. A. Á.) Ekkor történtek meg az első szabálytalanságok, de én nem adtam föl, hanem lehetőséget biztosítottam arra ezeknek az embe­reknek, hogy helyrehozzák a hibákat, melyeket elkövettek. Az soha nem volt a célunk, hogy jogtalanul a saját zsebünket töltsük meg. Mind azt akartuk, hogy a Quaestor-csoport fennmaradjon, és a projektekből ki tudjuk fizetni a befektetőinket.
Érdekes, hogy a nyomozásból nem derül ki, hogy mi történt 1997 és 1998 között a Quaestor-csoportnál, hogy én milyen lépé­se­ket tettem meg, kikhez mentem el segítséget kérni, akkor is az ügyfelek érdekében. Erről nem akarok részletesebben beszélni, mert még bírósági szakaszban van, de ezt ki kellett volna nyomozni. Hogy miért hozott létre valaki T2-es számlát a Quaestor-csoportnál?
MN: Kik és milyen szabálytalanságokat követtek el ekkor? Ki hozta létre azt a számlát?
TCS: Ezt majd a bíróságon tett vallomásomban elmondom, nem szeretnék annak elébe menni.
MN: Jól értem? Bizonyos szabálytalanságokról, ha utólag is, de értesült. Mégsem jelezte a hatóságoknak.
TCS: Nem jeleztem a hatóságok felé, mert próbáltam megóvni ezeket a huszonéves embere­ket attól a helyzettől, amiben én vagyok most. Nekem ez a legnagyobb hibám, hogy nem léptem, amikor lépnem lehetett volna.
MN: Ha voltak szabálytalanságok, miért beszél koncepciós perről?
TCS: Számtalan alkalmam lett volna elmenni az országból mil­liár­dokkal, ha valóban csaló tolvaj vagyok, miért nem tettem meg? Megtehettem volna 2008-ban, amikor a válság idején a bankoktól hozzánk menekültek az ügy­felek. Elmenekülhettem volna a Buda-Cash bedőlésekor, amikor 10–20 milliárd forintnyi likviditás volt a Quaestorban. Vagy 2015 márciusában, miután elindult ellenünk a felügyeleti vizsgálat, akkor sem a repülőtérre mentem, hanem az irodámba, hogy segítsem a felügyelet munkáját. Ehhez képest a nyomozati anyag azt állítja, hogy én megpróbáltam megakadályozni a vizsgálatot. Mindezt egy a környezetéből kiragadt üzenetre alapozza az ügyészség, amelyet a bíróságon pont ellentétesen értelmeztek. Az üzenetváltás azzal kezdődik, hogy a kollégám írja nekem, hogy a „kötvények nem érdeklik őket, az kibocsátói ügy, ők – mármint a felügyelet – fedezettségi vizsgálatra jöttek”. Erre én a következőt válaszoltam neki: „akkor a kötvény kivételével mindent mutassatok meg”. A bírósági végzésben viszont ez áll: „a bíróság (…) pont az ellenkezőjére következet, mint az ügyészség. Az SMS-üzenetből az derül ki, hogy mivel fedezettséget vizsgálnak a cég központjában az MNB alkalmazottai, ezért Tarsoly Csaba azt írta O. Attilának, hogy akkor a kötvény kivételével mutassatok meg mindent. Ez kifejezetten az együttműködő magatartás felhívására utal, és nem arra, amire az ügyészség hivatkozik, hogy »ne mutassatok mindent«”. Ezzel helyeztek minket szabadlábra tavaly szeptemberben. A másodfokú bíróság, amely most tárgyalja az ügyünket, egy mondattal elintézte: „Ily módon a túlértékesítéssel érintett kötvényekre vonatkozó utasítás helyes nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy Tarsoly Csaba valaminek az eltitkolására utasította O. Attilát.” A bíró nyelvtani értelmezése alapján helyeztek vissza előzetes letartóztatásba. Ráadásul mire ezt az üzenetet elküldtem, az MNB emberei addigra letöltöttek mindent a Quaestor gépeiről. Arról nem is beszélve, hogy engem többek közt a bűnismétlés veszélyére hivatkozva tartanak előzetes letartóztatásban, ami teljesen abszurd, tekintve, hogy a cégem, melyet 26 évig építettem, felszámolás alatt áll.
Azért is gondolom, hogy koncepciós perről van szó, mert a felügyelet korábban mindent rendben talált, ráadásul nem csak a magyar felügyelet. A Quaestor-csoporttal 2013-tól kezdve folyamatosan ki akartunk lépni a nemzetközi pénzpiacra. A luxembourgi felügyelet egy évig vizsgálta a Quaestort, és engedélyt adott az ottani kötvénykibocsátásra, mert semmiféle szabálytalanságot vagy pénzmosásra utaló jelet nem talált. 2014 végén engedélyt kaptunk a Credigen Bank megvásárlására. A bank elindítására amúgy ugyanaz a Windisch László adott engedélyt 2014 végén, aki a kötvénykibocsátásokra, és aki aztán a Quaestor elleni felügyeleti vizsgálatot vezette.
Van itt egy másik érdekes ügy is. 1997 és 2000 között a CIB Bank 200 milliárd forintnyi kötvény kibocsátására kapott engedélyt, azonban a megengedettnél 63 milliárddal többet bocsátottak ki. A PSZÁF, az akkori felügyelet többször is felszólította őket, hogy mutassák be, ez miként történt, ám a CIB semmit nem reagált. Erre a felügyelet írt egy határozatot, melyben mindössze egymillió forint bírságot szabtak ki a bankra. Nem nevezték őket csalónak, nem jelentették fel őket: 2000-ben a 63 milliárd forintért egymilliós bírságot kaptak. Akkor ugyanaz a párt volt kormányon, amelyik most, az egymilliós büntetésről szóló határozatot pedig Szász Károly írta alá. Hol van itt az egyenlő mérce? Én már több mint 600 napja előzetes letartóztatásban vagyok, teljes vagyonzárral. A két, keresőképtelen gyerekünknek kellett ellátnia a harmadik kiskorút és a négy idős nagyszülőt, amíg a feleségem is előzetes letartóztatásban volt. Mondják, hogy mennyit loptam, hát meg lehet nézni, hogy milyen pénzeket kapok élelmezési ellátásra, és honnan. Nekem nincsenek külföldi bankszámláim, nincsenek eltitkolt offshore cégeim. Nincsenek külföldi ingatlanaim sem, a házunkat kölcsönből vettük, a végrehajtó azt is értékesíteni akarja. Mindig csak annyi pénzt vettünk ki a cégből, amennyi a megélhetésünkhöz kellett. 2005-ben vettem magamnak utoljára autót, azt pedig a válság idején eladtam. Azóta az egyik brókerem használt VW Golfját használtam – kivéve azt az egy évet, amikor a bajnokság megnyerése után az Audi adott használatra egy A8-ast.
Ellenem az MNB egy olyan vizsgálatot folytatott le, melyben engem nem hallgattak meg. A QÉP kapott egy 500 millió forintos bírságot, én pedig egy 20 millió forintosat. Ha 2015. március 9-én egy pillanat alatt letöltöttek mindent, és ki tudták deríteni, hogy létezik az a T2-es számla, akkor ezt miért nem tették meg 2014-ben, vagy négy vagy nyolc évvel korábban?
A Quaestor-csoporthoz 2015. március 9-én érkezett meg a jegybank alá tartozó felügyelet a pénz- és fedezettségi vizsgálatra. Azt vizsgálták, hogy az ügyfelek vagyona maradéktalanul megvan-e, és azt találták, hogy minden megvolt. Nem úgy, mint a bedőlt brókercégeknél, ahol az ügyfélvagyon eltűnt, és a befektetővédelmi alapoknak kellett kártalanítani mindenkit. Ott 100 milliárd forint tűnt el, a Quaestornál pedig nulla forint. Ennek ellenére a QÉP működését felfüggesztették, pedig a törvény szerint az MNB elsődleges feladata a piacvédelem.
MN: Az ügyészség szerint mégis eltűnt 210 milliárd forint, a Quaestor-csoportot fiktív kötvénykibocsátással vádolják, és az a bizonyos T2-es számla valóban létezett.
TCS: Ezek olyan légből kapott állítások, hogy hihetetlen. Erről a T2-es számláról nem tudtam semmit, mert 1997 óta nem voltam benne az operatív ügyekben. Én a Quaestor-csoport építésével foglalkoztam, a likviditási ügyeket Kámory Ferenc, a QÉP treasury igazgatója kezelte. Ami a fiktív kötvénykibocsátás vádját illeti, az pedig teljesen abszurd. A QFH az MNB engedélyével bocsátott ki az első években 50, majd 70 milliárd forintnyi kötvényt. Összesen 440 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásra volt engedélyünk, ehhez képest 210 milliárdról beszélnek, hol itt a fiktivitás? Azt soha nem tagadtuk, hogy követtünk el szabálytalanságokat: bizonyos jelentési kötelezettségnek nem tett eleget az, akinek eleget kellett volna tennie, de az engedély minden egyes kibocsátott kötvényre megvolt, és minden kötvényvásárló minden adata regisztrálva volt.
MN: Ez a jelentési kötelezettség a KELER-ben történő megkeletkeztetés?
TCS: Ebbe most ne menjünk bele, mert én operatív szinten nem voltam benne a cég ügyeiben. A kötvényrendelet szerint a kötvényeknek vannak bizonyos tartalmi és formai követelményei. Eszerint a keletkeztetés nem egy kötvényforma: a mi kötvényeink minden követelménynek megfeleltek, volt engedély- és kötvényprogramszámuk. A QFH 30 oldalas kötvénytájékoztatóiban minden kockázat pontosan le volt írva, és az sem igaz, hogy mi olyan roppant nagy nyereséget ígértünk volna. Legrosszabb esetben azt lehet mondani a QFH kötvényeire, hogy zárt jegyzésű kötvények voltak. A fiktív kötvények emlegetése csupán arra szolgál, hogy engem bűnösnek állítsanak be, aki mindenkit megpróbált becsapni, de ebből egy szó sem igaz. A cég könyveléséből egyértelműen végigkövethető az is, hogy mire költöttük el a kötvényekből beszedett pénzeket, egy fillér nem tűnt el. A Quaestor-csoportnál sem nekem, sem a közvetlen munkatársaimnak soha nem volt célja a jogtalan haszonszerzés.
„Kicsit mostohán kezelték a futballt”

MN: Akkor mivel magyarázza, hogy Kámory Ferenc évek óta folyamatosan lopással vádolta önt, és több 100 milliós kifizetéseket kért önön számon?
TCS: Kámory Ferenc tőlem semmit nem kérhet számon, hiszen ő még csak nem is a közvetlen beosztottam volt. A vallomásában ő maga is beismer bizonyos dolgokat, én csak annyit mondanék, hogy van az a mondás, hogy az ordít a legjobban, akinek a háza ég. Majd nézzük meg, hogy Kámory úr milyen tevékenységet végzett a cégcsoportban.
MN: Tehát amikor arról beszél, hogy hibákat követtek el egyesek, akkor például rá gondol?
TCS: Voltak emberek, akik elkövettek szabálytalanságokat. Ezek a szabálytalanságok soha nem az én engedélyemmel történtek, és döntő többségükről csak később szereztem tudomást. Ennél többet nem szeretnék mondani.
MN: Ön szerint a vád koronatanúi, Kámory mellett Tóth Ibolya, a QÉP back office vezetője miért nincsenek megvádolva semmivel?
TCS: Ezt a Fővárosi Főügyészségtől kérdezze meg.
MN: Azt mondta, hogy az ügyészség által említett 210 milliárd forint valójában nem tűnt el. A vádiratban az is szerepel, hogy ön apránként 1,2 milliárdot vett ki készpénzben a Quaestor házipénztárából. Ez a pénz hova lett?
TCS: Ez a lehető legnagyobb hazugság, hogy én elloptam ezt a pénzt és külföldre vittem. Elsősorban erre hivatkoznak, hogy emiatt áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye. De ha ez a pénz egy külföldi számlámon lenne, akkor miért nem mentem el abban a három hétben, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeztek? Nincs ilyen 1,2 milliárd forint. Én az első tárgyalási naptól kezdve kérem az ügyészséget, hogy mutassák be azokat a bizonylatokat, amelyek alapján én felvettem ezt a pénzt. 19 hónapja nem adják oda a pénztárbizonylatokat.
MN: Nem lehet, hogy azért nem adják oda ezeket a bizonylatokat, mert nem léteznek?
TCS: Egy pénztárból nem lehet úgy felvenni pénzt, hogy arról nem készül feljegyzés. A nyomozati anyaggal kaptam három Excel-táblázatot ezekről a pénzkivételekről, és még véletlenül sem egyezik ez a három fájl. Ezekben olyan sorok szerepelnek, hogy a pénzt Tarsoly Csaba kérte, de az nincs odaírva, hogy ki vette fel azokat az összegeket. Ennek az 1,2 milliárdnak a töredékét sem én vettem fel. Ráadásul tudomásom szerint ez a pénztár semmiféle könyvelésben nem szerepel. Egy nem létező pénztárból hogyan lehet lopni meg sikkasztani? Ez a vád teljesen abszurd.
MN: Volt egy olyan pénztár a cégnél, ami nem szerepelt a könyvekben?
TCS: Ezt attól kérdezze meg, aki ezt a táblázatot vezette, én most láttam ezt először.
MN: Akkor mindezt az ön háta mögött csinálták?
TCS: Ezekről én nem tudtam.
MN: A nyomozati anyag szerint előfordult, hogy ön kivett 30 millió forintot ebből a pénztárból, mondván, hogy elviszi Győrbe. Oda már csak 14 millió érkezett meg. Egy professzionális cégnél az elnök-vezérigazgató betesz a táskájába egy halom készpénzt és elindul vidékre?
TCS: Ez nem azt jelenti, hogy a pénzeket, amiket kivettem, a saját magam költségére vettem fel, minden pénznek megvolt a maga helye. Ha ez a bizonyos Kámory valahova nem utalt, akkor például a pénzügyi igazgató nekem szólt, és én vittem a pénzt ebből a központi pénztárból. Ezeknek a pénzeknek a legnagyobb része Győrbe ment. A központban kicsit mostohán kezelték a futballt, mert nem értették meg, mire kell az ETO Park, nem szívesen utaltak oda. Minden szerdán lementem Győrbe az ottani ügyekkel foglalkozni. Akkor vittem le a pénzt, amely mind meg is érkezett az ETO-hoz. Korábban előfordult, hogy a játékosok több hónapig nem kaptak fizetést, de én ennek véget vetettem. Ezért is lett bajnok 2013-ban a csapat, mert a győri pénzek többsége a játékosok fizetésére ment el. Ráadásul ezek a pénzkivételek 2013-ban megszűntek. Ha megnézik a számokat, akkor látják, hogy a Quaestor-csoport bevételei ekkor kezdtek el igazán növekedni. Ha valaki tényleg tolvaj, akkor miért egy pénztárból vesz ki apránként 1,2 milliárdot, nem pedig a 140 milliárdos kötvényállományból tesz el akár tízmilliárdot? A Quaestor-csoport tulajdonosa egy az én tulajdonomban lévő liechtensteini cég volt. Bármikor, egy gombnyomással el tudtam volna utalni többmilliárdnyi osztalékot Liechtensteinbe, ez nem merül föl senkiben? Oda aztán mehetett volna utána az MNB vagy az ügyészség. A nyomozás során az Interpol sem talált külföldi bankszámlát vagy eltitkolt céget a nevemen – mégpedig azért nem, mert nincsenek ilyenek.
MN: Ha az ügyészség által említett pénzek nem tűntek el, mire költötték el őket? Milyen jól jövedelmező befektetései voltak a Quaestornak, melyből ki tudták fizetni az ügyfeleket?
TCS: A kibocsátott kötvények a másodlagos piacnak köszönhetően sokszor megfordultak a piacon, ebből több ezer milliárd forintos forgalmat bonyolított le a Quaestor-csoport. Az eladás és vétel közötti különbözet pedig óriási bevételt jelentett a QÉP-nek. Ha csak 2 százalékos marzzsal számolunk, akkor az 20 milliárd forintos tiszta nyeresége az értékpapírcégnek. Az elmúlt 25 évben az ügyfeleink több mint 100 milliárd forintnyi kamatot, hozamot és árfolyamnyereséget könyveltek el. Szó nem volt arról, hogy mi begyűjtünk 200 milliárd forintot és eltűnünk a pénzzel. Ráadásul a Quaestor cégcsoport összes vállalata mindig minden hitelét visszafizette, itt a jogtalan haszonszerzés föl sem merül. Volt a Quaestor-csoportnak egy vado­nat­új bankja, a Quaestor Bank. Volt egy több mint húsz tagból álló országos fiókhálózatunk, amely kezelte ezt a hatalmas értékpapír-forgalmat, és százezer ügyfelet szolgált ki. A Quaestor-csoporthoz tartozott egy idegenforgalmi cég egy működő szállodalánc-koncepcióval. Ennek egyik része a Lifestyle Hotel Mátraháza és egy business hotel a győri ETO Parkban. További szállodák megvételéről is tárgyaltam a szlovén gazdasági miniszterrel és a szlovén nagykövet asszonnyal. Meg szerettük volna venni a szlovén légitársaságot, így újra lett volna egy magyar légitársaság.
MN: Megvásárolták az ETO Parkot is, a futballcsapattal együtt. Állítólag ez csak vitte a pénzt.
TCS: 2001-ben vettük meg a Győri ETO-t, ahol egy olyan sportvállalatot akartunk létrehozni, amilyen még nem volt Közép-Európában. A 17 hektáros területen felépítettünk egy négycsillagos szállodát, egy bevásárlóközpontot és egy futballstadiont, az országban először akadémiával és gimnáziummal. Az egész ETO Parkot 650 millió forintért vettem meg úgy, hogy ebből 300 millió forint hirdetés volt, ami nem került pénzbe, és 350 millió forint értékben odaadtam egy 100 millió forint értékű QPT részvénycsomagot, amit a következő három évben vásároltunk vissza. A beruházáshoz 2002-ben kaptam egy hitelígéretet a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB), ám a kormányváltás miatt csak 2005-ben tudtuk megkezdeni az építkezést. Közben az akkori szocialista városvezetés csak úgy adott építési engedélyt, ha először a stadiont építem meg, és csak aztán a bevételt termelő szállodát és a bevásárlóközpontot. Ezeket csak azért említem, mert mostanában mondják, hogy szoci bróker lennék, hát engem így segítettek akkoriban. Amikor végre megkaptuk az MFB-hitelt 2005-ben, akkor is szigorú vizsgálatokon kellett megfelelnie a cégcsoportnak. Ezen a hitelen rajta volt a Quaestor-csoport és az én személyes készfizető kezességem is. Ráadásul rögtön be kellett tenni az egész területet fedezetként, amit 3 milliárd forint értéken számolt be az MFB. Azt a területet, amihez a Quaestor gyakorlatilag 350 millióért jutott hozzá – ezt azért nem nevezném kifejezetten rossz üzletnek. A kamatot pedig mindig fizettük, a 2008-as válság, és a 2010-es devizaválság idején is. A teljes futamidő alatt több mint ötmilliárd forint kamatot fizettünk az MFB-nek. Ez milyen csaló bűnszervezetet feltételez?
Három év kellett hozzá, mire egy jó szakmai csapatot össze tudtam rakni Győrben, hetente jártam le az ETO Parkba. 12 év után bajnok lett a Győri ETO, és az akadémia munkája is mostanra ért be, az ott kinevelt játékosok közül Kalmár Zsolt játékjogát például kétmillió euróért adtam el az RB Leipzignek. A bevásárlóközpont működtetését megnehezítette a válság, de pont 2015 tavaszán írtunk volna alá egy szerződést a Trigránittal, aminek értelmében év végére 80 százalékos kihasználtsággal működött volna a ház. Emellett felépítettük Győr első négycsillagos szállodáját úgy, hogy a megígért hitel utolsó, 900 millió forintos részletét a szocialista Erős János MFB-vezér nem utalta ki. Ennek ellenére az Audival kötött előnyös megállapodásnak köszönhetően a szálloda már havi 100 millió forint bevételt tud termelni: az ETO Park 2015-re a saját lábára állt, emellett 300 munkahelyet teremtett.
„Azt mondta a szaúdi befektető”

MN: Mi a helyzet a Csepel-sziget északi csúcsára megálmodott új városrésszel, a Duna Cityvel?
TCS: Soha nem kaptam üzletet egyik kormánytól sem, pedig nagyon sokat segítettem. Ezzel kapcsolatban jött egy kérés, hogy nincs Budapesten normális konferencia-központ. Ezért mi a Duna Citybe terveztünk egy 10 ezer fős központot szállodával, a Finta Építész Stúdió segítségével. Ez a beruházás a bíróság által kirendelt szakértő szerint is egy 300 milliárd forintos projekt lett volna. 2015 elején a Külügyminisztérium hozott is egy Ghaith Pharaon nevű szaúd-arábiai befektetőt tárgyalni. A Buddha Bárban volt egy nagy ebéd, ahol bemutattak neki és a titkárának, aztán én is meghívtam őket ebédelni. Utána megjelentek az irodámban a befektetők, és elmondták, hogy beszállnának a Duna City fejlesztésébe. Én kicsit keveselltem a felajánlott összeget, amire azt mondta a szaúdi befektető, hogy ha adok neki öt százalékot, akkor megszervezi a finanszírozást. A Duna City volt az egyetlen olyan beruházása a Quaestor-csoportnak, amelynek tényleg a jövőértékét kellett volna megfinanszírozni. Nézzék meg azt a projektet az M1-es mentén, azt az egyik magyar nagybank kizárólag a jövőértéke alapján finanszírozta, de annál a Duna City sokkal jobb hozamalapon. (Tarsoly Csaba itt valószínűleg a Biatorbágy melletti Tópark lakóparkra gondol, ahol az egyik finanszírozó az OTP, és amely felett az irányítást szeptemberben vették át Mészáros Lőrinc­hez köthető vállalkozások – K. A. Á.)
MN: Közben megkezdődött a Quaestor-csoport felszámolása, melynek menetével kapcsolatban is vannak kifogásai.
TCS: A Quaestor-csoportnál még most is több 100 millió forintnyi vagyon van. Ez az egész, ami most zajlik, csupán arról szól, hogy miként tudja a felszámolói kör ezt a vagyont úgy értékesíteni, hogy az ügyfelek egy kanyi vasat ne kapjanak ebből. Jelenleg is folyik ennek a vagyonnak az elvesztegetése. A Quaestor-csoport könnyedén és jól értékesíthető vagyontárgyainak nagy része nincs zár alá véve. Pedig a letartóztatásom óta folyamatosan kérjük a vagyon zár alá helyezését, mire mi azt a választ kaptuk az ügyészségtől, hogy ez nem egy lényeges szempont, sőt egyenesen a zár alá vétel elutasítását indítványozták a bíróságon. A Győri ETO-t betették a központi felszámolóba, a cégcsoport többi vagyona pedig hét különböző felszámolónál van. Miért nem rakták be az összes Quaestor-társaságot egy központi felszámolócégbe? A győri szálloda havi 100 milliós bevételt termelt, most kétmillió forintért adják bérbe teljes felszereléssel. Csak a szálloda nyeresége fedezni tudná a Quaestor-csoport teljes adósságszolgálatát. Hagyták szétszéledni a futballcsapatomat, pedig csak a futballisták értékesítéséből 2 milliárd forint bevétele lehetett volna a Győrnek. Kalmár Zsolt és Bénes László átigazolása után 5-800 millió forintnak kellett befolynia a klub kasszájába tavaly óta, hol van ez a pénz? Az is érdekes, hogy alig két hónappal a letartóztatásom után megjelent a PWC tanulmánya az olimpiai faluról, ami valójában egy lebutított Duna City. Két hónap alatt nem lehet összerakni egy ilyet a semmiből. Pedig csak a Duna Cityből fedezni lehetne a Quaestor összes tartozását. Vagy nézzék meg, hogy ki üzemelteti ma a mátraházi Lifestyle Hotelt. (A szálloda üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez köthető Event Immo Kft. vette át. – K. A. Á.)
MN: Mit üzenne annak a harmincezer kisbefektetőnek, akik elvesztették megtakarításukat a Quaestor bedőlésével?
TCS: Számtalanszor elnézést kértem azoktól a kisbefektetőktől, akiknek a pénze bent ragadt a Quaestorban, és ezt most is megteszem. Az én hibám, hogy nem tudtam megfelelni annak a bizalomnak, hogy ránk bízták a pénzüket, és hogy azt visszafizetjük nekik. Nagyon sok álmatlan éjszakám volt emiatt az elmúlt majdnem két évben. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha emberek az utolsó fillérjüket is elvesztették, akkor miből tudnak időről időre százezres értékben kivetítőt, színpadot bérelni, molinót és pólót gyártani, hogy ellenem tüntessenek? Eddig körülbelül 15 tárgyalás ment le, és sértetti képviselőt egyet vagy kettőt láttunk. Pedig az ő sorsukat eldöntő eljárás zajlik, hol vannak ilyenkor a valódi sértettek?
Szerző: Keller-Alánt Ákos / magyarnarancs.hu
sport
rossi46rossisport2016 december. 16, péntek 13:05 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
Az usa tornasportját körülvevő, behálózó szexuális erőszakról már többször megjelentek írások, de ez a mostani, minden eddigit felülír ...
368 esetet említenek meg, de úgy, hogy közben feltételezik, ezek csak töredékei a valós számnak ...

Nso
Torna: 368 szexuális bűncselekmény, gyomorforgató esetek


Nem mellékesen felmerül, h a világ utánpótlás sportja, vajh hány aberráltat titkol el, tart el jelenleg is?
sport
rossi46rossisport2016 december. 12, hétfő 22:18 Válasz a hozzászólásra
sport

rossi46rossi
rangado.hu
Chapecoense-tragédia:furcsa politikai szálak - korábban forgalomból kivont géppel repültek
sport
Vissza a fórumokhoz
1/3 oldal Hozzászólások:
[előző]sport[1]sport[2]sport[3]sportsport[következő]
sport
sportVéleményem:
sport
Bejelentkezési név Jelszó
sport
A hozzászólásod
Kérek értesítést, ha válasz érkezik erre a hozzászólásra.
sport
sport
sport sport

sport

sport
sport   sport  

(C) 2018 NETFORUM Kft. Minden jog fenntartva!

Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat RSS tájékoztató