fórum csoport
sport




 
sport
sport
sport
sport

topic

hosszú szövegek topicja


vagye
Itt egy topic ahova ajánlott, de topicba hosszú szöveget másolok, és másolhat bárki


Inditotta: vagye, 2015. október 04 09:53, vasárnap Válasz a hozzászólásra
Vissza a fórumokhoz
vagyesport2017 április. 24, hétfő 07:25 Válasz a hozzászólásra
sport

vagye
Váncsa István
Megállt az ész
Magyarország huszonhatmilliárd forintos hitelszerződéssel támogatja az iráni atomprogramot, adta hírül a hvg.hu, továbbá a két ország közösen épít incuri-fincuri atomreaktorokat, melyekkel majd a közel-keleti és észak-afrikai piacokon fognak házalni. Vagyis azoknak az országoknak szánják őket, amelyektől az alcsúti superman a nyugati civilizációt a nap huszonnégy órájában védelmezi. Ezek az országok most még nem képesek arra, hogy kisméretű, akár bőröndben is szállítható nukleáris tömegpusztító eszközöket állítsanak elő, viszont elég tanulékonyak. Csak egy kis segítség kell, és akár össze is jöhet nekik. Ha pedig ez a helyzet csakugyan előáll, akkor az alcsúti superman hősies helytállására hatványozottan nagyobb szükség lesz, mint addig bármikor.

Nem is volna evvel semmi baj, ám azt a bizonyos hitelt, amiről szó van, azt nem könnyű értelmezni. Irán hússzor akkora, mint Magyarország, emellett a világ második legnagyobb földgázkészletének és a negyedik legnagyobb kőolajkészletének a tulajdonosa. Hogy mi adunk neki nagy összegű kölcsönt, az több mint bizarr, bár hogy ausgetippelt atomprogramra adjuk, annál is bizarrabb.

Talán még emlékszünk rá, hogy Irán e tárgyban folyó mesterkedései ellen tizenkét évvel ezelőtt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozott, az Egyesült Államok kormánya pedig az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást vette fontolóra. Egyébiránt abban az időben az Egyesült Államok még barátunknak és szövetségesünknek számított, de most, miután a CEU tárgyában a tökükre léptünk, a rokonszenv halványulni látszik. Washingtonban tudják, hogy Magyarország egyik nap még mosolyog, a másikon pedig hadat üzen, akár minden előjel nélkül is, márpedig egy amerikai egyetem elleni támadás elég markáns előjel. Hacsak nem maga a hadüzenet.

Irán amúgy Oroszország nagy barátja, katonai, politikai és atomenergia-ügyi együttműködésük példamutató, ráadásul a Roszatom most épp a mikroatomerőmű-bizniszben nyomul. Innen nézvést nem elég világos, hogy ebben a már jól beüzemelt nászi ágyban harmadik félként mit keresünk. Mért nem maga a Roszatom gyártja Iránnal együttműködve a terroristaellátó hálózatnak szánt nukleáris eszközöket, mért kell ebbe az egészbe Putyin legjobb magyar tanítványát is belevonni. Gyaníthatóan azért, mert akkora disznóságról van szó, hogy az még Oroszországnak is túl büdös, Putyin tehát a háttérben marad, a frontvonalban való vitézkedés dicsőségét legjobb magyar tanítványának engedve át. Teheránba menni viszont az alcsúti superman se akart, inkább a sekrestyést küldte oda, talán azt kívánva sugallni, hogy ez az egész igazából nem is annyira komoly. Persze csak­ugyan van abban valami mókás, ahogy a lovaskeresztény díszpinty a nemzetközi terrorizmus legfőbb támogatóival édeleg, mindamellett elég valószínű, hogy ez a meeting a nyugati világban fölöttébb szerény tetszést arat.

Hogy akkor mégis miért csinálják, ez itt a kérdés.

Valószínűleg pont ezért.

Mert abszurd, destruktív, minden civilizációs normával szembemenő, visszataszító és gusztustalan. Más volna a helyzet, ha az iszlamista piacra szánt minireaktorokat Mészáros Lőrinc gyártaná Felcsúton, annak még látnánk az értelmét, de ha nem így lesz – és ez gyanítható –, akkor el kell fogadnunk, hogy a Teherán–Felcsút tengelynek magyar szemszögből nézve csupáncsak örömszerző funkciója van. Az alcsúti superman szerez ily módon örömet önmagának. Elképzeli, ahogy a hírt olvasva különféle finom modorú, jól fésült európai urak kapkodnak sápadtan levegő után, ettől felvidul és derűsen, csillogó szemmel sorosozik. A CEU ügye hasonló. Az ország első számú egyetemét racionális megfontolás alapján kiakolbólítani nyilvánvaló képtelenség, ésszel felfogható indok erre nincs, de nem is kell. Benyom az ember egy üveg pálinkát, beül a lopott autóba, padlógáz. Ezt se azért műveljük, mert elmélyült gondolkodás eredményeképp arra jutottunk, hogy ez a teendő, hanem mert vágyunk egy kis boldogságra, jobb ötletünk pedig momentán nem akadt.

Bár ami az egyetemet illeti, az ennyire azért nem sima ügy. Az egyetem valamiképpen autonóm, kvázi állam az államban, hogy mit tanítanak benne, arra a politikának ráhatása nincs. Mármost ezt nem lehet eltűrni, a kommunisták se tűrték. Hogy mi a tudomány, azt ők mondták meg. Tudományos szocializmus igen, genetika, informatika, kvantummechanika, pszichoanalízis, relativitáselmélet, szociológia nem. Ráadásul az egyetem célja Wilhelm von Humboldt óta deklaráltan nem az, hogy az állam számára hasznos munkaerőt képezzen, hanem hogy autonóm szellemeket (potenciális anarchistákat) neveljen ki a falai között. Érthető hát, hogy a felsőoktatás megzabolázására irányuló igény oly magától értetődően sarjad ki a főkegyúri lélekből, mint az áldott magyar földből a pipacs, más kérdés, hogy normális körülmények között az hamarosan lekonyul.

A helyzet ugyanis az, hogy a józan ész az effajta igények megzabolázására int, már amennyiben még jelen van és módjában áll a szavát hallatnia. Gyanúnk az, hogy itt már nem áll módjában. Némelyek manapság azon töprengenek, hogy vajon országunk mostani vezetőihez foghatóan bunkó társaság került-e már hatalomra a magyar történelem folyamán, és ha igen, mikor, ám evvel most nincs érkezésünk foglalkozni. Bunkó politikusok vannak, voltak, lesznek, semmi gond velük, a közélet nem tánciskola. Ami elvárható (volna), az csupán némi józan paraszti ész, semmi több. (Erkölcsi minőségről szó se essék, az arról való fantáziálást nálunk épp a józan paraszti ész zárja ki, legalábbis mostanában.)

Dicséretesnek szokták tartani továbbá, ha a politikusnak van víziója, de ha lehetne választanunk, azt mondanánk, inkább ne legyen. Elég, ha annyi bölcsesség szorult belé, amennyi egy régi vágású kocsmatöltelékbe: először is szerezz erős és megbízható barátokat, a hepciáskodó őrülteket viszont kerüld, másodszor pedig keltsd azt a benyomást, hogy te magad is komoly ember vagy, akire adott esetben számítani lehet. Ez a gyakorlatban egyebek közt olyasmit jelent, hogy beszámítható ember nem védheti lángoló szavakkal Európát és flörtölhet ugyanakkor dzsihádistákkal, vagy ha mégis ezt műveli, akkor onnantól kezdve nem beszámítható. A második az, hogy a normális személy ugyanazt az empirikus valóságot kezeli realitásként, amelyet más normális személyek is többé-kevésbé hasonló realitásnak tekintenek. Amikor kocsmában vagyunk, csak azzal tudunk szót érteni, aki egyetért velünk abban, hogy ez itt egy kocsma. Aki ezzel szemben szüntelenül értelmetlenségeket hablatyol, azt kiröhögik, de ha agresszív, és pláne ha elő akarja írni a többieknek, hogy ki, mit, hol, mikor, hogyan, az egyszer csak azt veszi észre, hogy a taknyán csúszik a kocsmából kifelé.

Hosszan mereng a magyar ember ezen a képen, és közben a lelke legmélyéig elérzékenyül.
sport
vagyesport2015 december. 14, hétfő 10:34 Válasz a hozzászólásra
sport

vagye
Nincs linkje, de nem akartam ennyire hosszút a közéletibe másolni. meg azután vannak ott sokkal fontosabb dolgok is: rossi fenyegetései, Sugera fröcsögései, feltartott intelmei, drako zavarodott szövegei stb.

Szóval, ezt a nyílt levelet egy magyar humorista írta egy fideszes főembernek. Lehet engem komcsizni, libsizni, elvtársazni stb. de akkor is pont ilyesmit érzek amiről a levél szól. Aki érti érti, aki meg nem azt sajnálom....

NÖVELI, KI ELFÖDI A BAJT… Nagy Bandó András nyílt levele Lázár Jánoshoz
Magyarország

Ennyi is elég lenne neked, Lázár János, bár lehet, ezt olvasva csak annyit vetnél oda, hogy téged, a 30-40-es generáció oszlopos (osz’ lop is) tagját ne akarjon megrendszabályozni egy elszánt veterán. Meg sem értenéd, hogy miről beszélek, vagy ha igen, úgy tennél, mint aki nem érti a költő egyértelmű üzenetét, szavainak súlyát.

Hogy legalább a lényegét megértsd, pár szóban kibontom a mondandóm lényegét. Van itt egy „helyzet” (nem nemzetközi, de fokozódik), mely szerint a féktelen dőzsölés (itt sincsenek fékek, sem ellensúlyok, tudod, mikről beszélek), fölütötte fejét a kivagyiság, és ebben te is megmutattad oroszlánkörmeid, oroszláncsuklódat (luxuskaróráddal együtt), a gyerekeid nevére vásárolt, 60 milliót érő budai lakással (istenem, ha annak idején az én anyám is kiárult volna ennyit hétvégeken a tojásokból, hol tartanék én, a gyerekeimről nem is beszélve). Tudod, a saját helyzeted már akkor fokozódott, amikor lebuktál az autódra szerelt lézerblokkolóval. Talán már akkor is önkritikát kellett volna gyakorolnod, nem várva meg, hogy mások figyelmeztessenek a törvénysértésre, amit példamutató honatyaként, polgármesterként kiváltképp nem lett volna ildomos elkövetned.

Nem akarom mantrázni a politikai hadszíntéren első sorban harcoló, Pokorni veterán által hátba támadott elvtársaid siratni valóan nevetséges pitiáner ügyeit, ismeritek egymást, egy a zászló, egy a zseb, egy a pénzcsap, egy a cél, pontosan tudod (gondolom, magatok között cinkos mód össze is kacsintotok, amikor szóba kerülnek a 60-80 évre titkosított számláikról összevásárolt, vagyonnyilatkozatokban föl nem tüntetett ingatlanok vagy ingatlanrészek), ti, a politika első sorában szégyenteljesen harcoló, korán és semmit sem érő új nemzedék tagjai milyen forrásból vagytok képesek annyit költeni, amennyit keresményetekből legföljebb évtizedek múlva vásárolhatnátok csak meg.

Nem csodálkoznék a helyedben (helyetekben), ha az életszerűnek csöppet sem nevezhető, mocskosnak inkább mondható üzelmeitekre, ügyeitekre és vásárlásaitokra a nálatok normálisabban gondolkodó, és hozzátok mérten szerényebben élő veterán elvtársatok rosszallóan reagálna. Tudod, ő is látja, éppúgy, ahogy a vak is észreveszi, túlléptetek a tűrhetőn, az elnézhetőn és a megbocsáthatón.

Tetszett amit eddig olvastál? Nyomd meg a “Kedvelem” gombot, és elsőként értesülsz a friss hírekről!

Tudd meg, Lázár János, sem Pokorni Zoltán párttársatok, sem Bencsik Gábor támogatótok, sem Jókai Anna szellemi társatok feddő szavait nem kellett volna megvárnotok, kiprovokálnotok kiváltképp. Tudd meg azt is: amit műveltek, már nekik is sok (sokk) volt. És itt hozom vissza a címként használt idézetet: „növeli, ki elfödi a bajt”, mert abban bízom, reménykedem, valamit kapiskálsz már abból, amit mondani (üzenni) szeretnék neked és elvtársaidnak.

Nem volt az olyan durva, amit a leveteránozott Pokorni mondott veletek kapcsolatban, rólatok: „Már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek.” Mondhatta volna szebben, akarom mondani: mondhatta volna keményebben. Belevághatta volna a képetekbe, Lázár János, igen, a te képedbe is, hogy ha már összejött 60 milliótok, amiből budai luxuslakást vásárolsz a gyerekeidnek, legalább próbálj már meg valami épkézláb, hihetőbb mesével előjönni, és ne a vásárhelyi piacon, szülői közreműködéssel eladott tojásokat nevezd az összespórolt 60 millió fedezetének.

Lehet, a politika (esetenként hátba szúrt) élharcosai matekból gyöngén állnak, emiatt nem képesek összeadni 18-20 konkrét munka nélkül leélt éveik keresményeit, de annyit azért csak tudnak (tudtok), hogy erre szakosodtak a könyvelők, és ha nektek nem futja ilyesmire, segítséget kérhetnétek Vida Ildikótól vagy NAV-os munkatársaitól, hogy segédletükkel valamiképp kikerekedjen már a be- és kiáramló pénzeitek valós összege. Kezdjétek a fizetéseiteknél, az egyéb jutalmakkal, aztán jussatok el a már meglévő ingó és ingatlan értékeitekig, és amikor ezek már mind együtt vannak, akkor adjátok hozzá a sebtiben vásárolt 60 milliós luxuslakást, a belehordott értékeket, és ha mindezeket összeadva sokkal több jön ki, mint amennyit két évtizedes ténykedésetek alatt összenyaláboltatok, akkor haladéktalanul jelentsétek föl magatokat, arra gondolva, hogy sokmilliós különbség esetén úgyis elkaszál benneteket a NAV, rosszabb esetben a rendőrség (is).

Ez csupán a számadás, az erkölcsi oldaláról még nem ejtettünk szót. Tudod, Lázár János, nem csupán a korrupciós vádak miatt nem engedhetitek (engedhetnétek) meg magatoknak, amit megengedtek.

Azért sem, legfőképp azért nem, mert annyi pénzetek semmiképp sem lehet(ne), amennyit lazán elköltötök, mindegy, ki mire, a lényeg, hogy nagyvonalúan, gondtalanul, fölényesen és arcpirítóan gátlástalanul. Az elköltés persze csak az egyik dolog, de ott a másik is: az orbáni disznótelepet működtető Mészáros Lőrinc (világpolgár, nagymenő, vállalkozók gyöngye) simán kifelejtett egy egymilliárdos osztalékot a vagyonnyilatkozatából. A miniszterelnök (bár tökön rúgással is büntethette volna) simán elnéz e fölött, a Vida vezette NAV szarik rá, idejük sincs foglalkozni vele, mert az összes munkatársuk kisnyugdíjas kofákat csesztet húszforintos nyugtaadás miatt az ország megannyi piacán.

Ide egy kis toldást még: összességében nem rossz ötlet a bazi drága online pénztárgépek bevezetése, de mit gondolsz, mennyibe került volna, ha a legszegényebb vállalkozóknak ingyen adtátok volna, ha már kiagyaltátok ezt a förmedvényt? Évvégén a bátyáméknál is jártam, ő suszter. Azon vállalkozók egyike, aki szerény bevétel reményében foltozgatja a csórók cipőit. Bocs: csak foltozgatta! Mert a pénztárgép árát már nem tudja kitermelni, tudod, ő koros, nem olyan menő vállalkozó, mint Mészáros Lőrinc, a műhely bérletét, a szemétdíjat, az áramot még valahogy kinyögte, de ez a nyakába zúdított 200 ezres kiadás padlóra nyomta, ne szépítsem a dolgot: megöltétek a bátyámat! Abbahagyja ugyanis, és nem csak ő, sokan mások is, hasonló sorsúak. Nektek ezt jelenti a Magyarország jobban teljesít? Ő már nem tud kimenni se Londonba, se Berlinbe, eddigi élete során sem volt még a Balatonnál távolabb. Ő is egy lesz a szegények közül, vagy kockáztat, és a saját vécéjében kalapál, amíg a ti lelkes támogatóitok egyike föl nem jelenti fekete melóért. De ugyan meséld már el, mit tegyen, hogy megehesse az imába foglalt mindennapi kenyerét? Kitérő lezárva, folytatom.

Ha szóba állnék veled, ezek után talán megegyezhetnénk annyiban, hogy minimum szégyellned kell(ene) magadat, és nem odavágni Pokorni elvtársadnak a szókimondásáért, a tisztességes beszólása miatt, és legfőképpen bocsánatot kellene kérned amiatt, amit képes voltál kimondani, jelesül, hogy aki politikai indíttatásból támad meg titeket (az egyébként gyalázatosan üzérkedő élharcosokat), az „saját magát gyöngíti meg, vagy végzi ki”. Fenyegetsz, Lázár János? Nyilvánosan és galád mód? Megfenyegeted azt, aki ki meri mondani azt, hogy nem ért egyet azzal, amit voltatok szívesek megtenni? Tudod, mi van e fenyegetés mögött? Az, hogy ti ezentúl, azaz továbbra is szeretnétek ellenőrizhetetlen milliókhoz (milliárdokhoz) jutni, mert ehhez jogotok van, hiszen kétharmadnak látszó kisebbséggel építitek a demokratikus álarc mögé bujtatott diktatúrát.

Az, hogy ne légy már hülye, Pokorni, még te is le akarsz leplezni bennünket, nem elég nekünk a folyton rajtunk csüngő ellenzék? Hát mért nem hagyod, hogy tovább harácsoljunk? Mért fáj az neked, hogy a gyerekeink budai luxuslakáshoz jutnak? Mért fáj az neked, hogy amikor nagyobbacskák lesznek, milliós költségű külföldi iskolákban taníttatjuk őket? Mért fáj az neked, hogy százezreket érő táskákkal sétálunk? Mért fáj az neked, hogy kétmilliós utazási és szállodaköltséget számoltam el londoni utam során? (Egyébként visszafizettem, bár a túrót fizettem volna vissza, ha nem kapnak rajta).

Szaporíthatnám még a szót, Lázár János, de nem teszem, elég legyen ennyi ahhoz, hogy szégyelld el magad. (nem fogod, persze, annál jobban fut a szekered…) Már csak egy valamit a végére: a Magyarország jobban teljesít-be nem férne bele, hogy ti is jobban teljesítetek? Nem férne bele, hogy eszetekbe jusson mondjuk Széchenyi, esetleg a nála is sokkalta többet adományozó Sina Simon? Olvasd csak el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi hősöket, egy életen át fogsz szégyenkezni, elvtársaiddal együtt! Nem tudom, érted-e, miről beszélek? Elmagyarázom. Nem az a bajom, vagyis nem csupán az a bajom veletek, hogy saját zsebre dolgoztok, az sem, hogy a saját pénzeden vadászol-e vagy se. Tulajdonképpen az se nagyon, hogy a többiek saját(nak mondott) millióikból mit vettek, azokat mire költötték. Inkább az, hogy egyetlen petákot sem költöttetek olyasfélére, mint a hajdaniak, mondjuk a Lánc-hídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémiára. Ti csak kivesztek, saját zsebre, hol a trafikok nemzetiesítéséből, hol a földekből, hol a stadionokból, meg ki tudja még mikből. Elődeitek a völgyhídból, meg a domboldalba fúrt alagutakból, de hát mégsem kéne azokat tekintenetek példaképeknek, akik ellen háborúztok. Szóval elvenni már tudtok, zsebre vágni hasonlóképpen, de az adakozás még nem az erősségetek. Az ország szétlopva, az elvtársaitok zsebei kitömve, a sajátotok már rég szétszakadt a tömés mentén, és egyszer sem hallottam valami jeles jótéteményetekről.

Sajna van ennek egy fájdalmas következménye: tovább fogy a magyar… Nem, nem a szülések csökkenése miatt: inkább, mert egyre több embert zavar, hogy az ország jól teljesít, és nem tudnak részt venni benne. Magyarán: vagy nincs munkájuk, vagy elintézitek, hogy ne legyen. Ahogy föntebb írtam: megöltétek a bátyámat… Ugye, nem hagyjátok az út szélén?…

Figyelem! Jelenleg, már a megosztott cikkeinket is törlik a facebookról. Vannak olyanok, akiknek csípi a szemét a cikk, cikkeink! Már csak rád számíthatunk!

Ne felejtsd el megosztani a cikket! A Facebook már tiltja a fizetés nélküli megosztásokat, így csak rád számíthatunk. Ha tetszett a cikk, oszd meg, hogy más is tudjon róla! Nélküled ez nem menne! Köszönjük!

Üdvözöl a földid:

Nagy Bandó András
Magyarország
sport
Sasszem Mansport2015 október. 04, vasárnap 16:11 Válasz a hozzászólásra
sport

Sasszem Man
Köszi.
Tényleg jó hosszú lett, majd a mai meccsek után elolvasom.
sport
vagyesport2015 október. 04, vasárnap 09:54 Válasz a hozzászólásra
sport

vagye
Sasnak ( és másoknak is ) Németh Krisztinról, Vermesről és az amerikai fociról:

Álmaiban Amerika visszainteget


Amerikából jöttem, mesterségem címere: csodálkozó újságíró. A viccet félretéve azért utaztam Kansas-be, mert szerettem volna megtudni, hogyan lett újra piacképes futballista Németh Krisztiánból, aki alig fél év leforgása alatt kezdett régi fényében tündökölni. Beszélni akartam a Kansas vezető edző-sportigazgatójával, a klublegenda Vermes Péterrel, aki 2013-ban bajnokságot nyert az egylettel. Szerettem volna látni az egyesület utánpótlás nevelését, amelyben egy magyar edző, Urbányi István is dolgozik. Kutattam annak a titkát, hogy egy fiatal magyar futballista a bolgár-görög származású Popgeorgiev Pantelisz miért hagyta ott a Ferencvárost és lett a kansasi egyetem hallgatója, egyben focistája. A FourFourTwo a magyar sportsajtó képviselői közül elsőként jelentkezik a Missouri és Kansas állam határán elterülő Kansas City-ből.

Kétnapos utazás után 0-5-re megérkezni pontosan olyan, mint a Sporting KC futballistáinak átélni azt, amit a San José együttese művelt velük a kansasi stadionban.
Mellbevágó.
Ráadásul Németh Krisztián csapata abszolút top-formában várta az újabb hazai mérkőzést, bár kétségtelen, hogy egyes hozzáértők már látni vélték a formahanyatlás jeleit. Négy nappal korábban ugyanis a 80. percben a Vancouver még 3-1-re vezetett – szintén Kansas-ben – de akkor és ott még összejött a csoda, a tíz perc alatt három gólt szerző Sporting a végén 4-3-ra nyert. Hihetetlen örömmámor a stadionban, hiszen e nagy diadalt megelőzően az együttes az országos kupadöntőbe is bejutott.
Erre jövök én, meg jön a 0-5 (három nappal múlva meg 2-3 a Columbus otthonában, de erről majd később), joggal érezhettem magam Keleti Boszorkánynak, ha már Óz és Dorothy hazájába csöppentem.
Persze, az sem volt mindennapos, ahogy a szurkolók a hazai ötgólos vereséget fogadták. A szünetbeli 0-3-nál még arról beszéltek, hogy ha négy nappal korábban sikerült a fordítás, akkor ez most sem lesz másképp. 0-4-nél énekelni és tapsolni kezdtek a lelátón, 0-5 után éljeneztek egy kicsit, majd hazamentek a legények. A magyar futballon szocializálódott tudósító csak hüledezett és nem akart hinni a szemének. Sehol egy kődobáló atyafi, a csapatbuszról (ha lenne itt olyan) sem rángatta le senki a játékosokat egy kis baráti beszélgetésre az országúton. A stadion VIP-helyiségeiben, a SKY-boxokban a tulajdonosok, a gazdag meccsre járók elköltötték vacsorájukat, kicsit elemezték a helyzetet, majd szépen mindenki nyugovóra tért.

Másnap reggel 9 óra. A szikrázó napsütésben a Swope Park csodálatosan megépített edzőközpontjában állok a pálya szélén. Az épületben a Sporting Kansas vezető edzője, Vermes Péter magyaráz, miközben segítői a tréner által kért módon, milliméter pontosan helyezik el a bábukat és a bójákat a billiárdasztal simaságú gyepszőnyegen. 13 órával a nagy vereséget követően tart edzést a Kansas, bár akik az esti mérkőzésen játszottak, felmentést kapnak a gyakorlás alól. A klubépület mellett találkozom Németh Krisztiánnal, beszélünk pár szót, a hosszabb diskurzus majd később következik, miközben a tréner, Vermes Péter is elszalad mellettünk. „Szia, szia” – mondja mosolyogva, kézfogás, mondom, jókor jöttem én is, balszerencsét, meg a 0-5-öt emlegetem, ám erre is csak egy mosolyt kapok, s azt, hogy mennyire örülnek annak, hogy itt vagyok. Vermes ezután elmegy edzést tartani, én meg Krisztiánnal készítek egy fotót. Jöhet az első közös kép a magyar válogatott Amerikában újra magára talált támadójával és az első magyar újságíróval, aki személyesen kereste őt fel a legújabb kori sikereinek színhelyén.

Azért jöttem ide, hogy bepillantást nyerhessek egy profi amerikai futballcsapat (nem az NFL egyik együttese!) mindennapjaiba. Sejtettem, hogy a magyar viszonyokon edződött médiamunkás mást lát, mint amit odahaza megszokott, arra azonban mégsem készülhettem fel, hogy olyan környezetbe csöppenek, ahol minden egyes részletnek jelentősége van, ahol addig nyújtózkodnak, amíg a takaró ér, pontosabban, amíg a büdzsé engedi. Ahol nem csak üres szólam a fizetési sapka intézménye, ahol minden játékos éves jövedelme nyilvános, már csak azért is, mert e nélkül bajosan lehetne megtervezni a csapatok költségvetését. Láttam egy iroda falát a klub edzőközpontjának egyik szobájában, ahol az MLS összes együttesének valamennyi játékosa egy táblán szerepelt. A nevek mellett pedig az éves fizetésük. Ugyanez Magyarországon? Na, ne röhögtessük egymást, kérem. Nálunk még mindig valamiféle szemérmes hallgatás és hazugságözön lengi körül ezt a témát, mert az a fontos, hogy mit szólnak az „ózdi munkások”…

S ha már a klubépületet említettem, jöjjön a stadion. Olyan szerencsében volt részem, hogy Urbányi István körbevezetett a Sporting Kansas nagyszerű, minden igényt kielégítő létesítményében. Amelyben van „B-közép” (ők a kapu mögött állnak, s nekik nem szereltek fel székeket), ahol évente kétszer cserélik a gyepszőnyeget, ahol meccsenként több mint húszezer ember szurkolhat. Láttam a VIP-páholyokat és a Sky-boxokat, láttam, hogy micsoda elegáns klubteremben fogyaszthatják el vacsorájukat azok, akik erre jogosultak. Ott voltam a hazai csapat öltözőjében, amelynek eleganciája és kényelme a magyar futball emlőin felnevelkedett újságírónak egyszerűen hihetetlen. A jégkádak, a merülő medencék, a masszázspadok mind-mind a futballisták tökéletes felkészítését segítik. A vendégek persze nem kapják meg ezt a kényelmet, de az ő helyiségük is osztályon felüli, s miközben az öltözőfolyosón a stadion felé tartanak, a falakon megnézhetik a Sporting történetének legnépszerűbb pillanatait. Csak úgy, a lelki masszírozás és a meccsre történő felkészítés jegyében. S bevallom azt is, büszkeség töltött el, amikor a pályán állva, felfelé nézve az egyik falon megláttam a Vermes nevet. A Sporting Kansas történetének legnagyszerűbb játékosai kaptak helyet ezen a falon.

Nem véletlen tehát, hogy Németh Krisztián ebben a minden futballista számára idilli környezetben rövid idő alatt visszatalált önmagához. Amikor augusztus 24-én elmentünk egy helyi kávézóba, hogy beszélgessünk, egyből feltűnt, mennyire kiegyensúlyozott a magyar válogatott és a Sporting Kansas támadója. Mondtam is neki, mintha kicserélték volna, s Németh nem cáfolta az általam felvetett gondolatot.

- Kár lenne tagadnom, hogy Amerika, az itteni élet és az, hogy bíznak bennem a csapatnál, jót tett nekem – kezdte Németh Krisztián. – Miközben nekem is meg kellett szoknom a helyiekmentalitását. Ugyanakkor az a sok pozitív benyomás, amely nap mint nap ér, jótékony hatással van rám, s ez a mérkőzéseken is megmutatkozik. Pedig Vermes Péter vezető edző nem is a saját posztomon, azaz középen szerepeltet, hanem a baloldalon futó támadásokból veszem ki a részem. Ez kezdetben furcsa volt számomra, de elfogadtam a döntést és megbarátkoztam a helyzettel. Furcsa is lett volna, ha középre rak, elvégre ott egy olyan játékos, az angol Dom Dwyer szerepel, aki a tavalyi bajnokságban 22 gólt lőtt. Mindenesetre most annyival nehezebb a szituáció, hogy kevesebb helyzetből kell gólokat lőnöm.
- Fél év alatt szinte hihetetlen változáson mentél keresztül. Szebbnél szebb gólokat értél el, duzzadsz az önbizalomtól, miközben a teljesítményed Magyarországon is újra a közbeszéd tárgya lett. Meglepett ez a gyors siker?
- Bíztam abban, hogy jól sikerül az amerikai bemutatkozás, s azt hiszem, semmi szégyellnivalóm nincsen. Pályafutásom korábbi éveiben rengeteg balszerencse ért, sokat voltam sérült, vagy egyszerűen olyan csapatokban futballoztam, amelyek a kiesés ellen küzdöttek. Teljesen más érzés úgy pályára lépni, hogy az MLS-ben nincs kieső együttes, itt mindenki azon dolgozik, hogy bekerüljünk a rájátszásba. Ráadásul Kansas az életminőség szempontból is más, mint akár New York, akár Los Angeles. Amerika közepén, egy nagyon nyugodt városban élek, ahol csak a futballal és a felkészüléssel kell foglalkoznom. Itt csupa barátságos emberrel vagyok körbevéve. Nagyon fontos, hogy edzőm, Vermes Péter futballról alkotott filozófiája közel áll hozzám.
- Amikor aláírtad a szerződésedet, egyáltalán volt fogalmad arról, milyen világba csöppensz?
- Nem nagyon. Hollandiában, a Roda együttesében fél szezonon át jól ment a játék, de aztán az ott elszenvedett sokadik sérülésem et követőennagyon szerettem volna egy olyan csapatot találni, amelyben kiteljesedhetek, és nem kell attól remegnem, hogy mi van, ha kiesünk. Persze, ilyen ajánlatokkal nem volt tele a padlás. Ekkor kezdtem el beszélgetni Urbányi Istvánnal, aki azt javasolta, jöjjek ki körülnézni Kansas-be. Így tettem és a látottaktól leesett az állam. Vermes Péter nagy szeretettel fogadott, s amikor hazamentem innen, már tudtam, hogy itt szeretnék focizni. Hála istennek sikerült a megegyezés, így most egyéves szerződést kötöttem, de nagyon bízom abban, hogy az idény végén sikerül egy hosszabb távú kontraktust aláírnom.
- Vermes Péter szerint nálad nagyobb tehetsége nincs a Sporting együttesének. Érzed az edződ feltétlen bizalmát?
- Igen, de a lényeg az, hogy az általa kitalált rendszerbe be tudott illeszteni. A húszcsapatos ligában a Toronto és a Los Angeles Galaxy költi el a legtöbb pénzt, mi ebben a tekintetben csak a 18. helyen állunk. Péter mindig hangsúlyozza, hogy nálunk nincsenek sztárok, de mi ettől még pontosan meg tudjuk valósítani azt, amit ő elképzel. Ha azt nézzük, hogy szeptember 30-án kupadöntőt játszunk Philadelphiában, vagy azt, hogy a csapat a harmadik helyen áll a Nyugati főcsoportban, akkor mindez óriási siker.
- S amikor egymás után két vereség következik? Akkor mi történik?
- Semmi. Látod, bejöttünk ide a kávézóba és mekkora szeretettel fogadtak. Jó, a vereségnek senki sem örül, de ha kikapunk, nem jön el a világvége. Vermes Péter nem egy-egy meccsben, hanem rendszerekben gondolkodik. Ő mindig két lépéssel előbbre jár, s azt tervezi, hogy melyik játékosnak hogy tud a leginkább segíteni. Nézd meg, hogy legutóbb, Columbusban a meccs legvégén cserélt csak be. Nekem nem kell azon gondolkodnom, hogy miért tette, mert ennek egészen biztosan megvannak a szakmai magyarázatai. Őrületes terhelés alatt játszunk, rengeteget utazunk, muszáj olykor kímélni a játékosokat.
- Egyesek, akik rendszeresen nézik az MLS mérkőzéseit, azt mondják, hogy a taktikai fegyelem, vagy a védekezés nem annyira van előtérben, mint Európában. Jól látják mindezt?
- A Sportingnál Vermes Péter kőkeményen számon kéri az általa eltervezett taktikát. Talán inkább arról lehet szó, hogy a támadójáték sokkal inkább az előtérben van. Ez az eredménye annak, hogy nincs kiesés. Itt mindenki megy előre, egészen addig, amíg nem kezdődik el a rájátszás. Na, akkor kissé megváltozik a helyzet, mert ott már nem babra megy a játék. A másik dolog az, hogy ebben a ligában mindenki legyőzhet mindenkit. Az, hogy a San Jose Kansas-ben 5-0-ra nyert, legalább akkora szenzációnak bizonyult, mint az, amikor mi nyertünk a Toronto pályáján.
- Amikor bent voltam a Swope Parkban található klubszékházban, az egyik helyiségben láttam azt a táblát, amelyen a liga valamennyi játékosának a neve és az éves fizetése ott szerepelt. Magyar futballistaként nehéz volt megszokni az Amerikában annyira jellemző pénzügyi nyitottságot?
- Itt senkit sem foglalkoztat, hogy mennyit keres egy sportoló, legyen az futballista, kosárlabdázó, vagy NFL-játékos. Őszinte leszek, odahaza zavarna, ha minden velem kapcsolatos anyagi jellegű információ nyilvánosságot kapna. Amerikában azonban nem foglalkozom ezzel, ahogy más sem.
- De az sem zavar, hogy odahaza bárki rákereshet az adatokra és tudhatja, mennyi a fizetésed?
- Egyrészt ez ellen nem tudok mit tenni, másrészt a Sportingtól kapom a béremet, velük van szerződésem. Ők tudják, hogy mennyit érek, nekem pedig nem kell magyarázkodnom. De ennek a nyitottságnak az is az eredménye, hogy minden klub meg tudja tervezni az évet, s a tudatos gazdálkodás nem teszi lehetővé azt, hogy egy-egy csapat csődbe menjen.
- Fizikailag mindenképpen messzebb kerültél Magyarországtól és Európától. Érzed ennek bármiféle hátrányát?
- Nem, mert a felszabadult játék, az őszinte futball olyan élményekkel ajándékoz meg, amit korábban nem élhettem át máshol. Attól sem féltem, hogy a magyar válogatott ajtaja becsukódik, mert a jó teljesítmény nem helyszínfüggő. Most is nagyon várom a románok és az északírek elleni meccset, mert a nemzeti együttes jelenlegi helyzete bizakodásra ad okot. (Az interjú augusztus 24-én készült – a szerk.) Örülök, hogy a keret tagja lehetek és boldogan megyek haza a szeptemberi két mérkőzésre. Visszatérve a kérdésedre, az is nagyon büszkévé tett, hogy az itteni szereplésem kicsit középpontba helyezte az amerikai focibajnokságot Magyarországon. Amikor ide szerződtem néhányan csak lemondóan legyintettek, hogy ami itt a foci címén megy, azt nem lehet komolyan venni. Mára megváltozott a helyzet és a Sporting Kansas meccseit egyre többen követik odahaza. Pár hónap alatt fordult meg ez a trend, s ma már tényleg téma az, amit itt csinálok. Önbizalom szempontjából sem utolsó dolog mindez, mert korábban ezen a téren volt némi deficitem. De az a rengeteg nehézség, amely a korábbi pályafutásomat jellemezte, csak megerősített. Legalábbis ma már csak így tudok erre gondolni.
- Ahogy hallgatlak, egyre inkább azt gondolom, hogy mentálisan nagyon erős vagy most. Talán ez is az oka annak, hogy gyönyörű gólokat szerzel, hogy meg mersz csinálni olyan dolgokat, amelyeket korábban nem.
- Lelki alkat vagyok, nekem nagyon fontos, hogy inspiráló környezetben teljenek a napjaim. Európában ez nem volt mindig így. Itt csak a foci van, de e mellett azért sok mindenre kell odafigyelnem. Itt van mindjárt az evés. Fel kellett fedeznünk azt, hogy hol tudunk olyan élelmiszereket vásárolni, amelyek nincsenek tele adalékanyagokkal. Egyesek féltettek attól, hogy meg tudok-e ezzel a problémával birkózni. Jelentem, sikerült, de ha kell, főzök is – akár magamnak. Menyasszonyom, Zsóka nagyon sokat segít abban, hogy nekem csak a futballra kelljen koncentrálnom.
- A múltkor nagy sikert aratott, amikor a mérkőzéseteket közvetítő amerikai tévécsatornán angolul kérdeztek és te magyarul is válaszoltál. Elnézve az itteni nyilatkozataidat, ebben is olyan profi lettél, mint az amerikai sportolók.
- Jó, hogy említed ezt, mert legalább elmondhatom, hogyan kezeli a klubvezetés ezeket a szituációkat. Kezdődött azzal, hogy az idény elején a liga szakértőket küldött, akik 4 órán keresztül tartottak oktatást arról, hogyan kell kezelni a médiaérdeklődést, miként kell nyilatkozni, mi van, ha vesztes mérkőzés után kérdeznek, hogyan legyél ebben a szituációban is pozitív, vagy miként használd a közösségi médiát. Erre a tréningre szerintem Magyarországon is nagy szükség lenne, mert sokan nem tudják kezelni a különféle szituációkat. A másik, hogy itt nem lehet csak úgy, „adj uramisten” azonnal interjút kérni tőlünk. Egyeztetni kell a klubbal, az ott dolgozó médiamenedzserekkel. Így egészen biztosan nem kerülünk olyan szituációba, amelyből esetleg negatívan jöhetünk ki.
- Van olyan dolog, ami nem tetszik az Egyesült Államokban?
- Inkább furcsaságokról tudok beszélni. Kezdem a repüléssel. Az idegenbeli meccseinkre a legtöbb esetben menetrendszerinti gépekkel megyünk, figyelni kell arra, hogy melyik városban hány óra az időeltolódás, hogy az utazással minden rendben legyen. Kansas Amerika közepén helyezkedik el, innen minden messze van. Legutóbb a „csak” 800 km-re fekvő Columbusba repültünk, de nem volt közvetlen járat, ezért átszállással mentünk. Még az elején tartok az amerikai kalandnak, egyelőre próbálom élvezni a helyzetet, de megértem azt is, aki több éve játszik már itt és csömöre van, ha meglát egy repülőteret. Nehéz volt megszoknom, hogy gyalog szinte semerre nem tudok elmenni. Ugyan a belvárosban lakom, de az ide közeli éttermek is oda-vissza órányi gyaloglásra vannak. A múlt hónapban az időjárás is bekeményített, a negyvenfokos meleg mellé 95%-os páratartalom párosult, ebben az időben szinte lehetetlen volt hosszabb ideig sétálgatni. Játszani persze ilyenkor is kell, nincs felmentés, nincs mese.
- Ha egyetlen dolgot át tudnál ültetni Amerikából a magyar labdarúgásba, mi lenne az?
- A feltétlen pozitív gondolkodást. Hogy lehetsz te bármekkora bajban, mindig lehetséges a kiút. A klubban van egy úgynevezett „Victory Project” elnevezésű program, amikor a csapat egy-egy beteg kisgyermeket fogad. Megható látni, amikor a daganatos betegségben szenvedő kicsik a családjukkal együtt megjelennek a stadionban, amikor végigvezetik őket az öltözőkben, vagy felmehetnek a VIP-páholyokba. Ez a jótékony eseménysorozat olyan része itt a mindennapoknak, amelyet akkor is nagyszerű dolog átélni, ha tudjuk, hogy egy-egy látogatás mögött milyen egyéni tragédiák húzódnak meg.
- Magyar szurkolók kilátogatnak a Kansas meccseire?
- Igen, de nem csak ide, hanem minden városba, ahol fellépünk. Ez nagyszerű érzés, elvégre az MLS története során én vagyok a harmadik magyar játékos, aki pályára lép ebben a bajnokságban. Igyekszem is mindig odamenni a honfitársaimhoz, hogy készüljön egy-egy közös fotó, vagy sor kerüljön egy kézfogásra. Minderre nagyon büszke vagyok.
- Mennyire tudod követni az otthoni eseményeket? Figyelted-e, hogy mi történt a Győr együttesével, hiszen a három folyó városából származol.
- Rengeteg információm van, naprakész vagyok a magyarországi történéseket illetően. Egyesek szerint többet tudok arról, mi a helyzet odahaza, mint akik otthon élnek. Az ETO-t azért sajnálom nagyon, mert a megye első számú, nagy múltú együtteséről van szó, amely most a harmadosztályban kénytelen játszani. Emlékszem, hogy amikor gyerekek voltunk, arról álmodoztunk, hogy mikor és hogyan kerülhetünk be a Rába ETO felnőtt csapatába. A mostani gyerekek meg azzal szembesülnek, hogy a gárda az NB III-ba került. Nagyon szurkolok neki, hogy minél előbb újra az első osztályban futballozhassanak.
- Azt is kevesen tudják rólad, hogy hűséges típus vagy, hiszen menyasszonyod, Zsóka már kilenc éve a társad. A mai világban szokatlan az, hogy egy fiatalember 17 évesen megtalálja élete szerelmét és ki is tartson mellette…
- Hogy szól a mondás? Jóban-rosszban együtt, ugye? Nálunk ez nem üres szócséplés. Zsóka mindig velem volt, akármerre is sodort engem az élet. Nélküle egészen biztosan nem tudnám azt a teljesítményt nyújtani, amivel most a pályán előrukkolok. Ő teremti meg számomra az ideális hátteret.
- Szoktál-e azon gondolkodni, hogy 26 évesen jó helyen vagy-e? Amikor 17 éves voltál, s Liverpoolba kerültél, az egész ország a magyar futball csodagyerekeként tekintett rád. Elégedett vagy a mostani helyzeteddel? S innen hova vezet az út? Lehet még a te életedben olyan esemény, amikor egy európai nagycsapat kínál számodra szerződést?
- Az évek során megtanultam, hogy a labdarúgásban nem lehet előre tervezni. Tisztában vagyok a helyzetemmel. Most mondhatnám, hogy szívem szerint melyik európai pontvadászat élcsapatában szeretnék majd játszani, de tudom, hogy ennek nincs realitása. A mostaninál háromszor több gólt kellene rúgnom ahhoz, hogy esélyem legyen bármiféle megkeresésre, de nem agyalok ezen, mert jól érzem magam a Kansas együttesénél. Csak azért visszamenni Európába, hogy elmondhassam magamról, hogy ott vagyok – ennek nincs sok értelme.
- Jó, akkor másképpen kérdezem. 2009-ben nyertél bronzérmet az U20-as válogatottal az egyiptomi világbajnokságon. Ha akkor valaki azt mondja neked, hogy 2015 augusztusa Amerikában talál, szó nélkül belemész ebbe?
- Nem, de nem azért nem, mert nekem itt rossz dolgom lenne, hanem azért, mert sosem gondoltam arra, hogy Amerikában ennyire jó lehet futballistának lenni. A 2009-es Németh Krisztián 20 esztendős volt és állandóan azt hallgatta, hogy hol kellene játszania. A fejem felett röpködtek a különböző csapatnevek, én pedig sodródtam az eseményekkel. Az élet azonban ebben sem habos torta és nekem is meg kellett tanulnom, hogy más az álom, a mások álma és más az a realitás, amely engem körülvesz. Azért nagyon bízom abban, hogy a következő tíz év tartogat még számomra nagy sikereket ebben a sportágban.

Vermes Péter interjú

- Hogyan emlékezik vissza a nyolcvanas évek végére, amikor a Rába ETO első idegenlégiósaként Győrben futballozott?
- Fiatal profi játékosként életem egyik legizgalmasabb időszaka volt mindez. Úgy terveztem, hogy csak két hétig maradok Magyarországon, edzem, aztán továbbállok Belgiumba a Standard Liege együtteséhez. Ehhez képest az első magyarországi edzőmeccsem után konkrét szerződés ajánlatot kaptam Győrben, amelyet elfogadtam. (Vermes kilenc győri mérkőzésen szerepelt.) Nekem akkor az volt a legfontosabb, hogy Európában játszhassak, hiszen Amerikában a foci akkor még gyerekcipőben mozgott. Magyarország amúgy is sokat jelentett nekem érzelmileg. Édesapám, Vermes Mihály az ötvenes években a Honvédban futballozott, kilenc éves koromtól kezdve pedig rendszeresen utaztam Magyarországra. Nyaranta egy hónapot töltöttem ott. Az a közeg, a magyar emberek mindig rengeteget jelentettek a számomra, s ez ma sincsen másképpen.
- Ennek ellenére nagyon kevesen ismerik önt odahaza. Mivel Amerikában sikeres edző, a Kansas együtteséből is bajnokcsapatot csinált, felmerült- e valaha annak a lehetősége, hogy szövetségi kapitány legyen Magyarországon?
- Bármit is teszek az életben, azt teljes szívvel és lélekkel csinálom, másképpen nem érdemes nekikezdenem. Amerikában a mi otthonunk magyar otthon volt. Ismerem a magyar futball szinte összes problémáját. Sok mindennel kapcsolatban értetlenül állok, ami ezzel a sportággal önöknél történik. Apám révén nagyon komoly kötődésem van a magyar futball tradícióihoz. Ugyanakkor én már Amerikában születettem, itt lettem válogatott labdarúgó, 1988-ban a szöuli olimpián, 1990-ben a világbajnokságon is az USA csapatával jártam. Ennek ellenére sosem volt kérdés számomra, hogy mennyire fontos nekem a magyar nemzeti együttes helyzete. Edzőként tudom, hogy milyen tehetséges emberek vannak a magyar fociban -. Németh Krisztián naponta mutatja meg ezt nekem. Számomra nagyon fontos volt az, hogy Krisztián ide kerüljön – már csak az előbb említett emocionális okok miatt is. Ha én ezzel tudtam a magyar futballnak segíteni, már olyat tettem, amire joggal lehetek büszke. De nem akarom megkerülni a kérdését – nem kaptam konkrét megkeresést arra, hogy szövetségi kapitány legyek Magyarországon.
- Ha már említette Németh Krisztiánt, hogyan látja az ő helyzetét és azt, amit az elmúlt fél évben a magyar játékos a Sporting csapatánál elért?
- Le kell, szögezzem, hogy Krisztián a mai Sporting KC legtehetségesebb játékosa. Egyetlen amerikai labdarúgómnak sincs akkora érzéke ehhez a játékhoz, mint Némethnek. Talán csak az angol Dom Dwyer és az amerikai Graham Zusi mérhető hozzá. Krisztián most kezdi felvenni az amerikai mentalitást és elsajátítani a Sporting alapértékét, azt a futballkultúrát, amely ezt az együttest jellemzi. Napról-napra fejlődik ebben a kérdésben és a jelenléte abszolút pozitív hatással van a csapatra. Krisztián példája tökéletes bizonyság arra, hogy egy tehetséges, nemzetközi mércével mérve is kiváló játékos milyen hatást tud gyakorolni az itteni focira. Nekem volt szerencsém ismerni az MLS-ben korábban megforduló másik két magyar futballistát is. Urbányi Istvánnal ma már edzőkollégák vagyunk, míg Herczegfalvi Zoltán az én segítségemmel került Kansas-be. Őt nagyon sajnáltam, mert egy súlyos sérülés véget vetett az itteni karrierjének. Talán ezért is volt nekem nagyon fontos, hogy Németh a csapatomhoz kerüljön, mert az ő sikere egy kicsit az én személyes diadalom is. És persze Magyarországé.
- Odahaza még most is csak hüledeznek a magyar csatár produkciója láttán. Sokan nem is fogják fel, hogy fél év alatt mi történhetett Krisztiánnal…
- Az első és a legfontosabb, hogy Krisztián Kansas-ben otthonra talált. Nincs más dolga, mint a futballal foglalkozni, a hátteret pedig mi megteremtjük neki ehhez. A második, hogy az edzői stáb valamennyi tagja sohasem a következő meccsre koncentrál, hanem egyfajta rendszerben, messzire előre tekintve tervezi az itteni mindennapokat. Nekem az egész szezonban kell gondolkodnom. Amikor úgy döntök, hogy Columbusban mindössze a 90. percben cserélem őt be, az nem azért van, mert az ezt megelőző összecsapáson, a San Jose elleni 0-5 alkalmával valamit rosszul csinált, hanem azért, mert nem akarom őt a végletekig terhelni. Ezt elmagyarázom neki is, ő megérti, innentől kezdve nem kell azon gondolkodnia, hogy mit miért tettem. Tudja, hogy a nagy egészben összerakott rendszer fontos láncszeme ő. Arról nem beszélve, hogy a kiváló teljesítménye megteremtheti annak a lehetőségét, hogy Magyarországról újabb játékosok érkezzenek az MLS-be. Higgye el, más is látja, amit Németh itt produkál, s a klubtulajdonosok már azon agyalnak, hogy találnak-e hozzá hasonló tehetséget az önök országában, akit esetleg ide lehetne hozni, játszani.
- Ha már új játékosokat emlegetett, muszáj vagyok egy névre rákérdezni. Igaz az, hogy Dzsudzsák Balázzsal személyesen tárgyalt arról, hogy a magyar szélső a Sporting játékosa legyen?
- Igaz, telefonon többször beszéltünk. Nem csak vele, hanem menedzserével, Vörösbaranyi Józseffel is.
- Megtudható, miért nem sikerült a megállapodás?
- Hogyne. Nem találkoztak a felek elképzelései, ami a dolog anyagi oldalát illeti. Nagyon sajnálom mindezt, de nekem sportigazgatóként tekintettel kell lennem a tulajdonosok és a klub érdekeire is. Mindazonáltal nem gondolom, hogy őrületes különbség lett volna Dzsudzsákék és a Sporting elképzelései között. Ön több napja van itt. Láthatja, mi veszi körül a futballt és milyen az élet Kansas-ben. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy telefonbeszélgetésben mindezt nem lehet úgy elmondani, mintha valaki személyesen nézné meg – úgy ahogyan annak idején Németh Krisztián tette.
- Miután Amerikában nem csinálnak titkot egy-egy sportolói fizetésből, elárulja nekem, mennyit kínáltak Dzsudzsák Balázsnak?
- Természetesen. 3+1 éves szerződést és szezononként 3 millió dolláros fizetést. A pénznél azonban szerintem sokkal fontosabb, hogy Balázsnak három éves garantált kontraktust ajánlottunk fel. Ez a jövedelem szerintem tisztességes ajánlat volt, mert Kansas-ben a megélhetési költségek a felébe kerülnek, mintha valaki New Yorkban, vagy Los Angelesben élne és focizna.
- Mondanék egy másik nevet is, de ígérje meg, hogy nem lesz ideges…
- Ó, engem nehezen lehet felbosszantani…
- George Hemingway.
- Ja, igen (nevet), régi és felettébb kellemetlen történet ez, de nem hiszem, hogy az amerikaiakra nézve az. A liga egyik alkalmazottja véletlenül kétszer utalta el a Honvédnak Herczegfalvi Zoltán átigazolási díját, amely 100 ezer dollár volt.
- Gondolom Hemingay úr észlelve a tévedést, azonnal visszautalta a második százezret…
- Rosszul gondolja…
- Ezt nem mondja komolyan…
- Én komoly ember vagyok, nem szoktam viccelni, ezzel meg különösen nem. Nézze, a ligában egy ember tévedett. Van ilyen, nem rokkant bele Amerika futballja. A további következtetéseket szerintem hagyjuk meg az olvasóknak.
- Igaz az, hogy 2008-2009 tájékán a Sporting Kansas komolyan gondolkodott egy magyarországi futballbefektetésben?
- A Vasas és a Kansas közötti kapcsolatfelvételt vizsgáltuk, szerettünk volna egy közösen működő projektet a tető alá hozni. Sajnálom, hogy nem sikerült.
- Az UMKC Kangoroos egyetemi együttesében most is játszik egy magyar fiatal, Popgeorgiev Pantelisz. El tudja képzelni, hogy belőle valaha a Sporting KC futballistája lehet?
- Persze, miért ne? Neki is pontosan akkora az esélye, mint bárkinek. Az MLS-ben szereplő gárdák elemi érdeke, hogy legyen átjárás az egyetemi csapatok és a profi együttesek között. De itt volt egy másik magyar, Sallói Dániel is, aki 21 gólt lőtt a Sporting U19-es akadémiai csapatának színeiben. Ez már olyan teljesítmény, amire én is felfigyeltem. Sallóinak most haza kellett mennie, mert lejárt az egyéves cserediák programja, e mellett pedig be kell fejeznie a középiskolát Magyarországon. Az Újpestben most azért is kötött amatőr szerződést, hogy a későbbiekben legyen lehetősége visszatérni Amerikába.
- El tudja árulni, hogy az utóbbi két évtizedben mitől lett ennyire sikeres az MLS, az itteni bajnokság?
- Az elkötelezett, tudatosan dolgozó, a jövőt alaposan megtervező tulajdonosok munkája miatt. Itt ugyanis minden év elején a húsz csapat tulajdonosa leül és beszélget egymással. Közösen készítjük el az üzleti tervet. Nem az van, hogy én sportigazgatóként utálom a denveri kollégát, ő viszont ki nem állhatja a new yorkit. Ez a nagyon komoly együttműködésen alapuló üzleti terv jelenti az egész bajnokság alapját. Így aztán nem fordulhat elő, hogy bármelyik csapat az év közben fejre áll. Az is nagyon fontos, hogy létezik a fizetési sapka intézménye, amelyet nagyon komolyan vesz mindenki. De joggal kérdezheti, hogy Steven Gerrard évi hatmillió dolláros fizetését hogyan tudja kigazdálkodni a Los Angeles Galaxy? Hát úgy, hogy az ottani tulajdonosok állják az angol játékos juttatásának legnagyobb részét. Ehhez hasonló Kansas-ben nem fordulhatna elő, nem véletlen, hogy amíg a ligában a Los Angeles és a Toronto költi a legtöbbet, addig a mi csapatunk, a Sporting ezen a listán csak a 18. helyen áll. Húsz együttesből. Los Angelesben az a befektetés, amelyet Steven Gerrardnak hívnak, ésszerűnek tűnik, Kansas-ben ez nem lenne az.
- Na, jó, de ha mindez így van és a Kansas ennyire szigorúan gazdálkodik, akkor hogyan tudott 2013-ban bajnokságot nyerni?
- Úgy, hogy nem minden a pénz. Az általunk alkotott futballfilozófia legyőzte a nálunk gazdagabb csapatokét, ennyi az egész. Két éve még kevesebbet költöttünk, mint most. Az, hogy idén kupadöntőt játszhatunk, szintén hatalmas siker. Nekem ehhez nem csak edzőnek, hanem sportigazgatónak, s gazdasági szakembernek is kell lennem. Ebből a szempontból roppant szerencsés vagyok, mert a stábon elkötelezett és kitűnő szakemberekből áll. Urbányi Istvánt 1989 óta ismerem. Az ő és az én futballról való gondolkodásom hasonló. Nem kell azon töprengenem, hogy megfelelően dolgozik-e az utánpótlás akadémián, mert tudom, hogy igen. Az edzői csapat többi tagjával is így vagyok, ellenkező esetben nem dolgoznának itt. Az itteni játékosok nem zsoldosok, nem csak a markukat tartják a fizetésért, hanem életük a Sporting csapata.
- Ezek után árulja el nekem, hogy miért dolgozik edzőként? Lehetne egy sikeres sportigazgató és megkímélné magát sok-sok feszültségtől, ami a pályán egy-egy meccs közben éri.
- Mert nekem életem a játék, az edzés, a mérkőzés. Eredetileg csak sportigazgató voltam, azt terveztem, hogy egy sikeres klubot építek fel. Ma sem gondolom azt, hogy ennek a munkának a végére értem. De azt tudom, hogy ebben a bajnokságban senki sem tudta még befejezni ezt a tevékenységet, azaz nincs tökéletesen működő klub. Sportigazgatói filozófiám: olyan embereket alkalmazok az edzői és a klubot vezető stábban, akik jobbak, mint én. Ezek után nincs más dolgod, mint bíznod kell magadban a munkatársaidban, s kell, hogy legyen egy terved, amelyhez a végletekig ragaszkodsz. Ez a titok nyitja. Hogy ezek mellett miért vagyok még edző is? Mert élvezem minden pillanatát. Ha csak az egyiket, vagy a másikat csinálnám, biztosan hiányozna az, amelyet nem végezhetek. Egyelőre jól bírom mindkettőt, nincs okom a változtatásra.
- Miközben az Egyesült Államok női válogatottja idén világbajnokságot nyert, a férfiaknál a nagy áttörés még várat magára. Miért van ez, s mi hiányzik az amerikai férfi csapatnak egy nagy siker eljöveteléhez?
- Azért ne feledje azt, hogy a női futballt sokkal kevesebben játsszák a világon, mint a sportág férfi változatát. Ezzel nem akarom csökkenteni az amerikai női válogatott sikereinek értékét. Ami a férfi csapatot illeti: 2002-ben már ott voltunk a vb-n a legjobb nyolc között, tavaly pedig emlékezetes meccsen buktuk el a negyeddöntőbe jutást a belgák ellen. Az MLS csapatainak erősödése azonban a következő években a válogatottnál is éreztetni fogja a hatását. Nem azt mondom, hogy a 2018-as vb már Amerikáról fog szólni, de 2022-ben tényleg a legjobbak közé kerülhet az US Soccer Team a Mundialon.
- A sport globalizálódása megállíthatatlan folyamat. Éppen ezért elképzelhetőnek tartja, hogy az MLS mindenkori győztese alanyi jogon résztvevője lehessen az UEFA Bajnokok Ligája küzdelmeinek?
- Ha a színvonalat és az amerikai csapatok játékerejét nézem, öt-tíz éven belül mindenképpen. De ehhez ismerni kellene az UEFA és a FIFA vezetőinek a gondolkodását. Véleményem szerint szakmailag nem lehet kérdés, hogy egy Los Angeles Galaxy-Manchester United BL-mérkőzés legalább annyira érdekes, mint ha a Manchester a Barcelonával játszana. Persze ehhez olyan versenynaptárt is kell alkotni, hogy mind az amerikai, mind az Európában futballozó csapatok játékosainak beleférjen az, hogy el kell jönniük BL-mérkőzésekre Amerikába. Ma egy-egy profi futballista olyan hihetetlen mértékű terhelésnek van kitéve, amely lassan kezelhetetlenné válik. Ez a jelenlegi nemzetközi labdarúgás legnagyobb problémája. Ne tudja meg, mennyire ideges vagyok, amikor a csapatom egyes játékosai elmennek hazájuk válogatott mérkőzéseire. Mindig felteszem a kérdést, milyen állapotban kapom őket vissza, s hogyan tudok ebben a hihetetlen présben a magunk és a tulajdonosok által támasztott követelményeknek megfelelni.




Keretes 1.(Urbányi István)

A Maldív-szigetekről Prériország közepére

1989-ben a Rába ETO első idegenlégiósa volt a Sporting együttesének vezető edzője, Vermes Péter. (Az akkori NB I másik amerikai vendégjátékosa, Christopher Sullivan szintén Győrben focizott.) Urbányi István és Vermes Péter kapcsolata játékosként itt kezdődött. 25 évvel később már kollégaként szólítatják egymást, hiszen Urbányi a Sporting Kansas utánpótlás akadémiájának egyik trénere.
„Még Maldívon voltam szövetségi kapitány, amikor arra kértem Vermes Pétert, segítsen nekem abban, hogy a szerződésem lejártával Amerikában dolgozhassak” – mondta a FourFourTwo-nak Urbányi István. „A gyerekeim ugyanis valamennyien az Egyesült Államokban tanultak, szerettem volna egyesíteni a családunkat. Bevallom, az önéletrajzomban nagyon jól mutatott az, hogy egy ország nemzeti csapatát irányíthattam, még akkor is, ha a Maldív-szigetek válogatottja nem éppen világverő együttes. Ám Amerikában nagy a respektje annak, ha valaki valahol szövetségi kapitány. Hivatalosan 2014. április 1. óta vagyok főállású alkalmazottja a Sporting Kansas utánpótlás akadémiájának. Az USA-ban a soccer jelen pillanatban a legnagyobb „utánpótlás-felvevő”, így e tekintetben piacvezetővé vált. Tudom, hogy ide tartozik a női labdarúgás is, de ezt itt nem lehet külön kezelni, mert a női futball ebben az országban elképesztően népszerű. Nem véletlen, hogy idén újra világbajnokságot nyertek. Ma, ha egy amerikai szülő úgy dönt, hogy a gyereke futballista lesz, akkor már tényleg csak a srácon múlik, hogy meg tud-e ragadni valamelyik csapatnál. Azt is mondhatom, hogy ebben a sportágban szinte senki sem vész el. De érdemes azon is elgondolkodni, hogy a gyerekek közül miért a focit választják a legtöbben? Azért, mert a kosárlabdában a fizikai adottságaid roppant mód determinálnak. Ha alacsony vagy, szinte biztosan nem lehetsz kosárlabdázó. Az amerikai futballban, az NFL-ben a profivá válás útja iszonyatos, sokan egészségileg és szellemileg is belerokkannak ebbe a folyamatba. A baseball egy nagyon speciális világ, szinte külön kategória. A hokiban megint kellenek a speciális fizikai adottságok. A soccer adja meg az amerikai gyerekeknek azt a lehetőséget, hogy bárki elkezdheti. Itt nem érdekes, ha valaki sovány, alacsony, vagy éppen nem 120 kiló tiszta izom. Arról nem is beszélve, hogy errefelé létezik a „soccer-mum” kifejezés, azaz megjelentek a rendszerben azok a nők, akik leviszik a gyerekeket az edzésre, s annyira megtetszik nekik a sportág, hogy maguk is futballisták lesznek. Itt milliós tömegről beszélünk.Ennek ellenére azt senki sem gondolja, hogy a közeli jövőben Amerikában a foci lesz az első számú sportág. Az NFL, az NBA nagyon figyel arra, hogy marketingben megtartsa a vezető szerepet, s bár ebből a tortából egyre nagyobb szelet jut a labdarúgásnak, mégsem akkora, hogy átvegye a vezetést ezen a téren. A franchise-rendszerben működő futball évről-évre növelte a népszerűségét, s ma már azon sem csodálkozik senki, hogy Seattle-ben minden hazai meccsen 50 ezer néző van a lelátókon. Ezek a szurkolók már érintettek, azaz vagy a gyerekeik fociznak, vagy a feleségeik, vagy csak az amerikai válogatott sikerei láttán tették le a voksukat a sportág mellett. Nem úgy van, mint húsz éve, amikor a focit nagyon kevesen ismerték ebben az országban. S ezt a folyamatot, a soccer további elterjedését az Egyesült Államokban ma már senki sem tudja megállítani.”




Keretes 2.(magyar futballisták az USA-ban)

Magyar futballista menni Amerika…

Bár az MLS-ben, azaz az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban eddig csupán három magyar futballista játszott, a magyar-amerikai focimúltnak ennél mélyebben húzódnak a gyökerei.
De kezdjük a profi ligával, amelynek első fecskéje a cikkben már megszólaltatott Urbányi István volt. Ő az 1997-98-as idényben a kaliforniai San Jose Clash labdarúgója volt, az egy szezonban lejátszott 23 meccsén 1 gólt és három gólpasszt ért el. Következett Herczegfalvi Zoltán, aki 2009 nyarán került ki a Kansas együtteséhez. Ebben az igazolásban már Vermes Péter is tevékenyen közreműködött, de Herczegfalvinak nem volt szerencséje. Egy edzésen ugyanis olyan súlyos sérülést szenvedett (elszakadt a belső térdszalagja), hogy játékáról le kellett mondani, így számára befejeződött az amerikai kirándulás. A korábban a Honvédban is futballozó magyart 2009 augusztusában Kansas-ben a bemutatkozó meccsén azonnal kiállították. 2010 áprilisában következett a St. Louis elleni edzőmeccs és a már említett súlyos sérülés. Vele kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy 2009. április 24-én szerepelt azon az Újpest elleni bajnokin, amelyet a bochumi ügyészség is vizsgált a bundabotrányokkal kapcsolatban. (Herczegfalvi ezen a meccsen 1-0-s újpesti vezetésnél fölé lőtt egy tizenegyest, a későbbiekben ez lett gyanús a fogadási csalásokat vizsgáló német hatóságoknak.)
Ma már kevesebben emlékeznek azokra a magyar futballistákra, akik a hetvenes években kerültek ki az Egyesült Államok akkor még teljesen amatőr szinten üzemelő labdarúgó csapataihoz. Közülük a legismertebb az Újpesti Dózsa kőkemény hátvédje, Horváth József, aki annak idején 11 alkalommal a magyar válogatottban is szerepelt és hétszer nyert bajnokságot az Újpesttel. Ő volt az, aki 1975 nyarán egy szerencsétlen mozdulattal szinte agyonrúgta a honvédos Kozma Mihályt, s ezért – bár a Fegyelmi Bizottság sem tiltotta el, s a meccset vezető bíró is tovább engedte a játékot – alaposan meghurcolták. Később az MLSZ akkori elnöke, Kutas István saját hatáskörében féléves eltiltást szabott ki rá. Horváth nem sokkal ezután elhagyta az országot, előbb Svájcba, majd Németországba ment, s innen került ki Amerikába. A Washington Diplomats együttesében, az első idényben hét gólt szerzett, a második szezonban pedig Johann Cruyff és a szintén holland Wim Jansen csapattársa lett. A két sztár azonban csődbe vitte a washingtoni csapatot (annyira magas volt a fizetésük, hogy ezt már akkor sem tudták kigazdálkodni az amerikaiak), így Horváth végül a San Jose gárdájába került, ahol – többek között – George Best is az egyik játékostársa volt.
A szintén az egykori Újpestben futballozó Krivitz Tamás 1969-ben szerepelt a Kansas City Spurs együttesében (mellette számos magyar játékos, így Varga Lajos, Lipták György, Hanek János és Szalay Tibor is ott futballozott), míg az 1956-ban disszidált Máté András New Yorkban játszott. Az 1971-es év a Dallas Tornado csapatában találta Molnár Tibort, míg a csepeli Tarnóczi Sándor az amerikai teremfoci bajnokságban alkotott maradandót. Végül említsük meg Benedek János nevét, aki 1968-ban öt alkalommal az amerikai válogatottban is pályára lépett. Az öt meccs közül kettő az 1970-es mexikói világbajnokságra zajló selejtező volt. 1968. november 2-án éppen Kansas City-ben rendezték a Bermuda ellen zajló vb-kvalifikációs mérkőzést, amelyet az amerikaiak 6-2-re nyertek meg. Benedek edzője 1968-ban Houstonban a magyar válogatott egykori kiváló kapusa, Henni Géza volt. A Houston megszűnését követően Benedek előbb Kansas-be, majd a Dallas Tornado együttesébe került, amellyel 1971-ben bajnokságot nyert. Később, a kilencvenes években a magyar labdarúgó-válogatott stábjában is dolgozott.




Keretes 3.(Foci és Amerika)

A soccer bukása és tündöklése az Egyesült Államokban

A címben semmiféle tévedés nincsen. Az Egyesült Államokban ugyanis előbb kellett ennek a sportágnak megbuknia, hogy aztán egyre nagyobb népszerűségnek örvendjen és hatalmas üzleti vállalkozássá növekedjen. Máshol általában fordítva mennek a dolgok, de Amerika ebben is ellentétes utat járt be.
Az 1968-ban alapított NASL (Észak-Amerikai Labdarúgó Liga) olyan sztárokat tudott ide csábítani, mint Pelé, Cruyff, Beckenbauer, vagy Eusebio. Ezek a korábban fénykő futballcsillagok pályafutásuk vége felé, levezetni és pénzt keresni érkeztek az Egyesült Államokba. Jelenlétük azonban a közönség körében nem aratott osztatlan sikert, így a NASL 1984-ben megszűnt, s ekkor olybá tűnt fel, hogy a soccer soha nem lesz népszerű Amerikában.
Ahhoz, hogy a dolgok más irányt vegyenek, a FIFA 1988-as döntése kellett. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség ekkor ítélte az Egyesült Államoknak az 1994-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Sokan csak hüledeztek a döntést követően, de a jenkik hat évvel később olyan világbajnokságot rendeztek, amelyet ma is sokan etalonként tartanak számon. A FIFA úgy okoskodott, hogy egy ekkora piac nem maradhat „soccer” nélkül, s ebben a gondolkodásban volt ráció.
Amikor 1994-ben a Brazília-Olaszország világbajnoki döntő véget ért Los Angelesben (vezette: Puhl Sándor), már készen álltak a tervek az MLS megalapítására és elindítására. 1996 áprilisában indult el az akkor még csak 10 csapatot számláló profi bajnokság, s bár a 94-es vb egyértelműen sikeres volt Amerikában, kezdetben a bajnoki meccseken nem sok néző figyelte az eseményeket. (Tegyük azonban hozzá, hogy futballstadionok helyett nagy részben az NFL, tehát az amerikai futballra épített hatalmas létesítményekben zajlottak a mérkőzések, ahol a tízezres nézőszám is olyan volt, mintha senki sem lenne a nézőtéren.) Az amerikai sportvezetők hamar felismerték, hogy az MLS-t a „nagy testvérek” (az NBA, az NHL, az NFL és az MLB) mintájára kell megszervezni, azaz itt sem kell kiesnie senkinek, ellenben a csapatok franchise rendszerben működjenek, legyen alapszakasz és rájátszás, draft és fizetési sapka.
2002-ben újabb lendületet kapott a soccer amerikai térhódítása. A Japánban és Dél-Koreában rendezett világbajnokságon az USA Soccer Team bejutott a legjobb nyolc közé és az ulszani negyeddöntőben csak 1-0-ra kapott ki a későbbi második német válogatottól. Ezen a meccsen Oliver Kahn élete egyik legemlékezetesebb teljesítményét nyújtotta, gyakorlatilag nekik (és a góllövő Ballacknak) köszönhették a germánok a továbbjutásukat. S bár a négy évvel későbbi, 2006-os németországi vb-n az amerikaiak szereplése az egész világot sokkolta (a csoportmeccseken kiesés, döntetlen a későbbi világbajnok olaszokkal és vereség a csehektől és Ghánától), ekkora már az MLS óriási léptekkel haladt előre azon az úton, hogy végleg meghódítsa az Egyesült Államok sportszerető közvéleményét. 2007-ben újabb mérföldkő következett a liga történetében. Ekkor igazolt a Los Angeles Galaxy gárdájához David Beckham. Az angol sztár megjelenése hihetetlen reakciókat váltott ki Amerikában. Voltaképpen ő volt az első olyan labdarúgó, aki nem a levezetés céljából érkezett ide. Egy újabb gát tört tehát át, s ma már azon sem kell csodálkozni, hogy a spanyol David Villa, a Milan egykori legendája Kaka, az angol Frank Lampard vagy Steven Gerrard is itt futballozik. Már csak egyetlen, amolyan földrengésszerű áttörés hiányzik e megállíthatatlan fejlődésből, az, amikor az MLS az átigazolások területén igazi versenytársa lesz a nagy európai kluboknak. Amikor a világ labdarúgásának legfényesebben ragyogó csillagai is úgy döntenek, hogy Amerikában folytatják a pályafutásukat (jelzem, hogy az első fecske ebben a tekintetben is megérkezett Amerikába, hiszen a 28 éves olasz Sebastian Giovnico a Juventust hagyta ott és igazolt Torontóba.) S amikor – mert az a véleményem, hogy erre sem kell már sokat várnunk – az is bekövetkezik, hogy a Bajnokok Ligája 32-es főtáblás mezőnyének alanyi jogon tagja lesz az MLS mindenkori bajnoka. Tudom, hogy ma még ez furcsán hangozhat, tudom, hogy a távolságok egy Manchester United-Los Angeles Galaxy „BL-mérkőzésen” irgalmatlanul nagyok, de ha az európai zónában zajló labdarúgó Eb, vagy vb-selejtezőkön összejöhet egy Izland-Kazahsztán mérkőzés, akkor miért ne kerülhetne be az USA bajnoka a BL mezőnyébe? Hiszen az Izland-Kazahsztán repülőút sem sokkal kevesebb, mintha egy európai együttesnek Amerikába kellene mennie.
A soccer iránti érdeklődés évről-évre nő, a fejlődés pedig megállíthatatlan. Sokat mondó tény, hogy a tavalyi labdarúgó-világbajnokságon a Belgium-Egyesült Államok nyolcaddöntőt 16 millió szurkoló nézte végig az ESPN-en, amely a sportcsatorna történetének eddigi legnézettebb futballmérkőzése volt. Szintén az ESPN készített egy másik felmérést az MLS népszerűségéről. Ebben az áll, hogy a bajnokságot már többen kedvelik, mint az észak-amerikai profi hoki ligát (NHL) és a futball már ott liheg a baseball nyakán. A tervszerű és centre pontos gazdálkodás arra jó, hogy a klubok akkor se menjenek csődbe, ha éppen David Villa vagy Steven Gerrard fordul meg náluk. Az elmúlt években épült soccer-stadionok álomszerűek (ahogy erről a riportomban is olvashattak), a húszcsapatos bajnokságban pedig az alapszakasz után egyenes kieséses rendszerben folytatódnak a küzdelmek.
A bajnokságban a Keleti és Nyugati főcsoportban zajlanak a mérkőzések, az alapszakasz 34 meccsből áll. Keleten a Chicago Fire, a Columbus Crew, a DC United, a Montreal Impact, a New England Revolution, a New York City FC, a New York Red Bulls, az Orlando City FC, a Philadelphia Union és a Toronto FC alkotja a mezőnyt. Nyugaton a Colorado Rapids, az FC Dallas, a Houston Dynamo, a Los Angeles Galaxy, a Portland Timbers, a Real Salt Lake, a San Jose Earthquake, a Seattle Sounders, a Vancouver Whitecaps és a Sporting Kansas City játszik. Az alapszakaszban kialakult sorrend után a két főcsoport első két helyezettje egyenesen a konferencia elődöntőjébe jut, a 3-6. helyezettek pedig egy oda-visszavágós meccsen vívják a negyeddöntőket. Innen jönnek a főcsoport elődöntők és döntők, majd a legvégén a két konferencia győztese száll harcba az aranyéremért. A Kansas City legutóbb 2013-ban nyerte meg az MLS-t. A mindent eldöntő összecsapást 2013. december 7-én mínusz 19 fokos hidegben játszották le. Ezen a Sporting 1-1 után tizenegyes-párbajban múlta felül a Real Salt Lake együttesét és lett bajnok. A bajnokságban a Los Angeles Galaxy érte el a legtöbb győzelmet, az idén címvédő alakulat öt alkalommal diadalmaskodott. Ellenben a New England Revolution gárdájánál egészen biztosan nincs balszerencsésebb csapat a ligában, hiszen ötször játszottak finálét és mind az ötször vereséget szenvedtek.



Keretes 4.(Popgeorgiev Pantelisz)

Amikor az UMKC „legyőzi” az FTC-t

Popgeorgiev Pantelisz neve csak azoknak lehet ismerős, akik a magyar labdarúgás mikroszkopikus méretű rezdülését is képesek figyelemmel követni. Nevezett fiatalember bolgár és görög szülők Magyarországon született gyermeke, s bár még csak 20 éves, két évvel ezelőtt csereként már a Ferencváros felnőtt csapatában is bemutatkozott a Kolozsvár elleni stadionbúcsúztató mérkőzésen, az egykori Albert-stadionban. A szakemberek Szabics Imre utódját látták benne, s hatalmas karriert jósoltak a számára.
Ezzel a sráccal találkoztam a helyi egyetem épületében Kansas-ben, s ebből már kiviláglik, hogy számára a következő négy évben aligha a Fradi és a magyar NB I. lesz az első számú célpont. Az Egyesült Államokban jól működő futballösztöndíjak segítségével jutott el az UMKC labdarúgó-csapatához és az egyetem falai közé. Utóbbi helyen üzleti tanulmányokat folytat úgy, hogy közben játszik az egyetemi együttesben, s a feje felett Damoklész kardjaként minden évben ott lebeg a bűvös, 15-ös szám. Ez nem a mezszáma, hanem a kreditek pontja, ennyit kell elérnie, ha ezt nem teljesíti, ugrik az ösztöndíja és mehet szépen haza. Márpedig az éves szinten körülbelül 30 ezer dolláros tandíj még errefelé sem csekélység.
Úgy hozta a sors, hogy itt-tartózkodásom utolsó előtti napján az UMKC felkészülési meccset játszott a városi rivális Rockhurst ellen. Egy ilyen lehetőséget nem illett kihagyni, s a vasárnap este az egyetem mögötti villanyvilágításos, műfüves stadion lelátóján talált. Itt is ért pár meglepetés. Az első, hogy az edzőmeccsre is csak az juthatott be, aki megvette a belépőjegyet. A nézőszám 1200, amely egyes hazai élvonalbeli csapatok látogatottságával is vetekedett. A hangulat parádés, a helyi műsorközlő tapsra biztatottmindenkit, ha szöglet következett. A játékvezető egyes szabálytalanságoknál, ápolásnál, ivószünetnél megállította az órát, mindez nekem teljesen új, itt meg természetes. Így a spori elvileg akkor vet véget a félidőnek, amikor a stadion órája a 45:00-t mutatja, ám a valóságban a játékmegszakítások miatt ennél jóval hosszabb a félidő. A meccs előtt felcsendült az amerikai himnusz, amelyet a közönség szent áhítattal hallgatott. A végeredmény 0-0 lett, a magyar fiatalembernek két hét alatt ez volt a harmadik mérkőzése, egy gólnál és gólpassznál jár. Innentől kezdve az övé a szó.
&#8222;Odahaza reálisan felmérve a helyzetet láttam, hogy esélyem sincs a Ferencváros első csapatába bekerülni. Egy közvetítő cég segítségével jutottam ki Amerikába, Kansas városát pedig az itteni <<magyar vonal>> miatt választottam, hiszen mehettem volna tanulni Kaliforniába, Texasba, vagy éppen Chicagóba is. Urbányi István nagyon sokat segített nekem ebben, hiszen az egyetemi gárda edzője őt kérdezte meg velem kapcsolatban. Az egyetemen üzleti tanulmányokat folytatok, miközben fociznom kell a helyi csapatban. Amerikában az egyetemi sportok hihetetlenül népszerűek, legyen szó akár kosárlabdáról, akár amerikai futballról, de a soccer sem marad le a rangsorban. A csapat az 1-es divízióban szerepel, azaz a legmagasabb osztályban focizunk. A bajnokságot négy hónap alatt lezavarják, így a most következő időszak nagyon nehéz lesz a számomra, mert a foci mellett az egyetemen is helyt kell állnom, miközben az idegenbeli meccseinkre több ezer kilométert kell repülnünk. Hogy a futballkarrierem és az életem szempontjából jó döntést hoztam-e? Szerintem igen. Ha minden jó alakul, négy év múlva lesz egy Amerikában megszerzett diplomám, de ezzel az álmaim egy része teljesül csak. A másik az, hogy szerződést kapjak az MLS egyik csapatánál, lehetőség szerint a Sporting Kansas FC-nél. Szeretnék olyan karriert befutni, mint Németh Krisztián. Odahaza játszottam az utánpótlás válogatottakban, tudom, hogy az amerikai egyetemi élet és a helyi futball mellett az nehezen fér bele, hogy a nemzeti csapat meccseire hazamenjek. Amikor elindultam Amerikába, sok otthon maradt játékostársam szemében láttam az irigységet, amiért nekem sikerült eljutnom ide. Lehet, hogy akik Magyarországon maradtak, előbb lesznek élvonalbeli futballisták, de nekem most más a küldetésem. Magamnak, a szüleimnek és az itteni edzőmnek kell bebizonyítanom, hogy jó futballista vagyok. Ha pedig ez sikerül, akkor már nem csak a bennfentesek fogják ismerni a nevemet.&#8221;




sport
sport
sportVéleményem:
sport
Bejelentkezési név Jelszó
sport
A hozzászólásod
Kérek értesítést, ha válasz érkezik erre a hozzászólásra.
sport
sport
sport sport

sport

sport
sport   sport  

(C) 2017 NETFORUM Kft. Minden jog fenntartva!

Impresszum Médiaajánlat Kapcsolat RSS tájékoztató